Az Omszki-tavi Trafik kupán a vitorlázók elitje jelenik meg, esetenként akár három generációt is felkarolva – apák küzdenek fiaik ellen, unokák szurkolnak a nagyapónak. Ezen a télen is több kontinensbajnokot köszönthettünk a regattán, de a korábbi évek mezőnye is bővelkedett olimpikonokban, világ- és Európa-bajnokokban. És hogy mi teszi igazán különlegessé ezt a budakalászi Omszki-tavon megrendezett versenyt? Természetesen a hajók.
A sokszor csak szappantartónak csúfolt egyszemélyes kishajó hossza nem éri el 2,5 métert, szélessége is csak 112 centi, vitorlafelülete pedig csupán 3,3 négyzetméter. Kortól, nemtől, mérettől függetlenül ezekben a kishajókban száll vízre mindenki, aki nevez. És ha már nevezés, akkor az anyagiakat is meg kell, hogy említsük. A vitorlázás ugye drága sport. A verseny kitalálójának és főszervezőjének, Forintos Róbertnek a bukszája, azaz kalapja hízik a beszedett díjakból. Nevéhez méltóan versenyzőnkként egy forintot számol fel a részvételért. A korábban trafikos úriember a tó nyugati oldalán üzemeltette említett üzlethelyiségét, aminek bezárását követően a rendezvény az átellenes partra, a wakeboard pálya sporttelepére költözött. Az 1988 óta, két kivételtől eltekintve minden évben megrendezett verseny a közel három évtized alatt ezt leszámítva szinte semmit nem változott. Ugyan a kezdetek óta felnőtt egy generáció, és a névadó trafik is már a múlté, de mai napig nagy létszámban jelennek meg a versenyzők, hogy méltóképpen zárják a szezont.
Idén a meteorológia egész napos esővel riogatott november ötödikére, ennek ellenére nagyon szép őszi idő fogadta a mezőnyt és a látogatókat, sajnos kevés széllel. A 31 nevező már tíz óra magasságában gyülekezni kezdett, sokan családjukkal, barátaikkal, népes szurkolótáborral látogattak ki az eseményre. Rövidesen fiesztahangulat alakult ki a tóparton, ami csak fokozódott az OP-kat szállító utánfutó érkezésével. Mivel az Alpesi Club csapata a szomszédos bányatavon vitorlás iskolát üzemeltet, a hajók logisztikája sem jelentett komolyabb kihívást. Nem így történt 1990-ben, amikor a taxisblokád bénította közlekedés meghiúsította a hajók felszállítását, aminek következtében abban az évben a verseny elmaradt. A hajók összeszerelését követően a rajtszámok is felkerültek, majd a sorsolás következett.
A nevezők létszámából adódóan három elő-, két közép- és egy döntőfutamot írt ki a rendezőség. Apropó, rendezőség!
Nem mellesleg óbudai lokálpatrióta, aki edzőként, versenyrendezőként és a földvári vitorlástelep vezetőjeként hosszú évtizedek óta segíti a sportág szerelmeseit (interjú Erdélyi Bécivel az Óbudai Anziksz 2015-ös nyári számában, illetve a honlapon: obudaianziksz.hu – a szerk.).
11 óra magasságában elhangzik az első kürtszó, megkezdődik a visszaszámlálás. Egy perccel a rajt előtt már sűrűsödik a forgalom a rajtvonal körül, majd nemsokára a gyenge szél ellenére is sikeres repülőrajtot vesz a mezőny. Felfokozott küzdelem alakult ki már az előfutamok alatt is. Az időjárás természetesen a kisebb testsúlyúaknak kedvezett, de a sebességen túl a megfelelő széltaktika is kellett a továbbjutáshoz. Az alsó súlyhatár 60 kg. Az ennél könnyebb versenyzők hajójába krumpliszsák kerül, hogy az erőviszonyok kiegyenlítettebbek legyenek. Dél körül forralt bor, tea és rétes is érkezett, hogy a parton várakozó versenyzők és szurkolóik elvesztett energiáikat pótolhassák. A heroikus küzdelemben többen saját gyermekeik ellen versenyeztek.
Előbbi ezúttal nem került a döntőbe, de az ifjabb Cser a kilencedik helyet szerezte meg. Kardos Antal Muki és fia, Kardos Szabolcs is megküzdöttek egymással. Utóbbi a döntőig is eljutott, ahol az élmezőnyben vitorlázva túlságosan magára húzta a hajóját, és felborult. A legfiatalabb versenyző a mindössze tíz éves Kilián Zea volt. A budakalászi kislány nem egész egy éves vitorlástapasztalattal érkezett, és remekül helytállt, ezért különdíjban is részesült.
A döntő futam tényleg a legjobbak csatáját hozta. A mezőnyt kétség kívül a Lászlófy fivérek uralták. A földvári Spartacus fiatal titánjai, Levente és Ábel végeztek az első két helyen. Őket klubtársuk, a 18 lábas skiff Európa-bajnoka, Újhelyi-Gáspár Miklós követte, újra bebizonyítva, hogy mázsa közeli súllyal is lehet okos vitorlázással Optimistben szép eredményt elérni. A döntő egyetlen női résztvevője, Sabján Annamari a negyedik helyre kormányozta hajóját. Két kislánya szurkolása túlharsogta az egész tábort – nemhiába végzett anya ilyen jól. A tavalyi győztes, Bonifer Péter az ötödik helyig jutott. Sárközi András, alias Maugli a hatodik lett. A J24-es hajóosztály 2017-es Európa-bajnokai, Szigeti Maxim és Takácsy Levente a hetedik és nyolcadik helyre voltak jók, míg Cser Donát a kilencedik, Kardos Szabolcs pedig borulása miatt a tizedik helyre csúszott vissza.
