Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata Budapesten elsőként, és egyelőre úgy tűnik utolsóként, már 2012-ben felismerte, hogy az egyre burjánzó, sokak által bírált folyamatot célszerű normális mederbe terelni, ezért engedélyezte néhány felületre a graffitik fújását. Az utcai művészek azóta is élnek ezzel a lehetőséggel. Különösen nagy nemzetközi hírnevet szereztek az ún. „Fila legál falak”.
Sajnos az ismeretlenségbe burkolózó, világhírű angol graffiti és performance művész, Banksy, valamennyiünk nagy szomorúságára, még nem fújt oda néhány polgárpukkasztó stencilt. Ja, és egy rozoga bringát sem támasztott a kőrisfákhoz.
A sok vitát generáló Római-part rekonstrukciója, kiemelten a gát projekt egyik része a Dunába folyó patakok megerősítése (például a Barát- patak), torkolati védművek építése. Ezek közül is legnagyobb az Aranyhegyi-patak megerősítése, egy épülő támfal az északi partoldalon, a Szentendrei úttól nyugatra. Hiszen a 2013-as árvíznél a Duna majdnem átszakította a gátat, elárasztással fenyegetve a Mocsáros-dűlőt. A munka 2019-ben el is kezdődött, de miután a harmada elkészült, a kivitelező Swietelsky cég az év végén nagy hirtelen ott is hagyta a terepet. Mint kiderült, Aquincum környezetében elég sűrűn megtalálható régészeti problémák miatt.
Több sem kellett a graffitiseknek, futótűzként terjed a hír, hogy van itt egy vadi új fújható felület, ahol zord őrzővédők nem fogják akadályozni a munkát, tehát nem kell fejvesztve menekülni, elfutni. A falfirkászokat egyáltalán nem érdekelték a mélyépítő szakma csemegéi, a technológia újdonságai, konkréten a szádfalazás, a résfalak, a talpgerenda, a zsaluzott vasbeton támfal építése. A lényeg, hogy ott van. Hogy jogilag kié, senkit sem érdekel, csak fújni lehessen!
Őket néhány prózaibb, kétségtelenül gyakorlatias dolog vonzotta a terepre, fújható, sima, homogén, betonszürke felület, 69 darab 6 méteres tábla, több mint 400 folyóméter hossz, 2 méteres magasság (ezt még a lányok is felérik), így a teljes felület meghaladja a 800 m2-t, és mindez érintetlen, szűz falfelület. Ez a graffitisek álma!
Ráadásul a támfal előtt naponta többször is elgurulnak a nemrégiben felújított Budapest-Esztergom vasútvonal igazán szemet gyönyörködtető szerelvényei. Akik az északi oldalon ülnek, néhány másodpercig élvezhetik a növényzet takarásából előbukkanó, közel 30 méterre lévő rajzokat.
Nem elhanyagolható szempont, hogy a terület könnyen megközelíthető nyugatról – ami az Óbuda vasúti megállót jelenti –, a Zsófia utca végétől vagy a Keled utca felől, míg a keleti végéről az Aquincumi HÉV megállótól a Vasút utcai sáros földúton. Igaz, hogy innen majd 1 km-t kell cipelni a kannákat.
A graffiti szcénában több állandó, vissza visszatérő-vita borzolja, osztja meg a writereket. Az egyik ilyen, hogy mi is az igazi, az eredeti graffiti?
Ez a polémia akkor csúcsosodott ki igazán, amikor Taker néhány évvel ezelőtt fotórealisztikus stílusban (a nézők, laikusok, graffiti kedvelők döntő többsége szerint művészi módon) felrajzolta Bud Spencer emlékfalát a Filán, amit aztán az ellenzők durván át is festettek. Tamás azóta sem örvendeztet meg minket művészetével.
Az Aranyhegyi-patak graffitizett támfalát 2020-ban kétszer, februárban és novemberben is végigfotóztam. Az első, 2019-es év végi hullámban a pionírok önfeledten dolgoztak, akik bátran foglalhattak területeket, akár több táblányit is, nem zavarták egymást, nem volt hiány a felületekben, és nem kellett törődniük az alapozással sem. Jellemző, hogy szinte valamennyi stílus képviselői fújtak, az egyszerű betűktől, a kusza betűsorokig. Igazi csemege lehetne egy graffiti stíluselemzőnek ennek a falnak a pontos átbogarászása.
Február 19.-én összesen 65 db falfelületet számoltam meg, ebből 2 kifejezetten rajz, és 3 db vegyes (figurával kiegészített betű) volt a támfalon. Azaz a kalligrafikus firkák aránya 92%, alapvetően érvényesültek az ortodox elvek. Leginkább Wildstyle rajzok találhatók, nyilakkal, lángnyelvekkel, csillagokkal, pöttyökkel, javarészt 3D árnyékolással. Az egyik rajz silány naiv stílusban készült, kifejezetten obszcén, pornográf tartalommal. Ilyen vállalhatatlan firkálmányt eddig egyetlen Óbudai falon sem találtam az elmúlt 7 évben. Természetesen a szokásos feliratokat is láttam, szignókat, dátumokat, világrengető filozófiai tartalmú sorok azonban nem kerültek a falra.
A második fotózáskor, november elsején már „csak” 54 rajzot találtam, köszönhetően a tereprendezésnek, valamint annak, hogy egy rajzot rendesen túlméretezett a graffitis, így majdnem 3 tábla hosszúra sikerült ez a nem túl részletes betűsor, vagyis 36 m2-es lett a végeredmény. Szerencsére az általam erősen vitatott naiv rajz is végképp eltűnt a süllyesztőben. A kalligrafikus betűsorok aránya tovább nőtt, jelenleg csak 2 figurás rajz van a támfalon.
Minden falfirkász tisztában van azzal, ha elkészült a mű, le is fotózták, és levonultak a terepről, bármikor jöhet a következő akció, és ráfújhatnak az előzőre. Ezt senki nem veheti rossz néven. Persze vannak megbecsült writerek, akik rajza akár évekig is háborítatlanul látható. Ennek ellenére sok munka február óta változatlan formában látható a támfalon.
Feltételezem az árvédelmi támfalat megrendelő vízügyi szakemberek, tervezők, vagy kivitelezők nem gondoltak arra, hogy milyen jót tesznek Óbuda street art kultúrájának, a graffiti writereknek, ezzel a hatalmas falfelülettel. Várom, hogy néhány rajzoló guru (például Fork, Void, Greeno gonosz) is felfedezze a támfalat. Előbb-utóbb a maradék 2/3 részt is be kell fejezni, a hatékony árvízvédelem érdekében, tehát tovább nőnek a lehetőségek!
Minden adott ahhoz, hogy ez a fal is a legálisan firkálhatók közé kerüljön.
