18 éves koromban könyvből kezdtem el jógázni, és 40 éves korom óta oktatok is hatha jógát.
Lelkesítő és megerősítő volt személyes gyakorlásomra, amikor megismertem Tamkó Sirató Károly és a jóga találkozásának történetét.
Tamkó Sirató Károly nevét (továbbiakban TSK) én is, mint legtöbb kortársam, már gyerekkoromban megismertem. Alsóban egy versmondó versenyen szavaltam a „Korszakváltás” című versét, – igen, mikor „a legbölcsebb hottentotta a villanyt fel – kattentotta”. Talán ez többünk közös emléke, ahogy a Kaláka által megzenésített Tamkó versek is, dallammal együtt. Benne van a magyar nyelvű kollektív tudatunkban. De a fiatal és felnőtt korom egy része úgy telt el (pedig magyar szakos tanárként szerettem, követtem és tanítottam is irodalmat), hogy nem foglalkoztam vele, inkább csak tudtam róla, főként a gyerekverseiről.
2006-ban, a Jóga – India világa című kiadványban olvastam „Charles, a jógi” címmel Tóth Gyula visszaemlékezését. Ekkor már jógatanár voltam, de megmaradt az irodalom-történelem tanári lényem is. Alaposabban foglalkozni kezdtem a jóga magyarországi történetével, azon belül is Selvarajan Yesudian életművével, főleg a magyarországi jelenlétével, és annak kihatásával.
A jóga útja a durvától a finom felé halad
Apró képek, vele készült interjúk, vagy a róla szóló visszaemlékezések részletei segítenek megismerni ennek a találkozásnak az előzményeit, következményeit, egyéb motívumait. TSK többször elmondta, leírta, hogy a jóga megmentette és jelentősen meghosszabbította az életét.
„Rólad cigarettázom egész nap” – TSK élete a jógával való találkozása előtt
Tamkó Sirató Károly 1905. január 25-én született Újvidéken. A Sirató művésznevet még ifjúkorában vette fel, hogy megkülönböztesse magát orvos édesapjától. Tizenkét éves korától verselt, tizenhat évesen megjelentette első verseskötetét, Az élet tavaszán címmel. Budapesten jogot végzett. Verseiben a kor lírai formanyelvének szinte minden lehetőségét kipróbálta. A Papírember című második verseskönyvét – melynek függelékében jelentek meg vizuális versei –, értetlen kritika fogadta. Másfél évre Debrecenbe költözött.
Egy kortárs, barát, Nemes György visszaemlékezéséből kicsit személyesebb bepillantást kapunk a debreceni évekre:
„a debreceni korszakból, az akkor húsz-egynéhány éves Tamkó Sirató Károlyra emlékszem. Mezőtúrról jött Debrecenbe, s bár a fővárosban jogi doktorátust szerzett, esze ágában sem volt jogászkodni… Abból az időből volt egy verssora. Szebbet és számomra felejthetetlenebbet nem tudok felidézni a múltamból. Így szól: „Rólad cigarettázom hajnalig.” Ez a verssor a maga tömör hangulatteremtésével máig őrzi bennem ezt a különös költőt, aki később Sirató névvel toldotta meg vezetéknevét, párizsi tartózkodása után pedig Charles-nak hívatta magát.”
1930-ban Párizsba utazott, ahol fokozatosan bekapcsolódott a világváros művészeti életébe. 1933-ban, a „Cercle François Villon” tagjaként ismeretséget kötött néhány avantgárd művésszel. Tudatosan készült Párizsba. Avantgárd költőnek tartotta magát, itthon értetlenség vette körül. Úgy érezte, ott a helye.
„1928-ban megjelent a Papírember című verseskötetem… Ezt a legnagyobb meg nem értés fogadta Budapesten, olyannyira, hogy a Budapesti Hírlap vezércikket írt a verseskötetemről, a Papíremberről. A cikket Hangay Sándor írta, ugyanott, ahol annak idején Ady Endrét támadták. Ennek a tárcavezércikknek az volt a tendenciája, sőt még a címe is: „ Az ügyészség szíves figyelmébe” Az írás nemcsak kifejezetten őrültnek nyilvánított, hanem a társadalomellenes lázítás, izgatás, vallásgyalázás, és az összes akkor felsorolható vádak mind helyet kaptak benne… A Papírember megjelenése utáni két évben készültem Párizsba, Párizsra. 1930-ban örököltem apámtól 600 pengőt. Ez éppen annyira volt elég, hogy Párizsba, és esetleg vissza is utazhassak, de ahhoz, hogy valaki Párizsban berendezhesse az életét, már nem volt elegendő.”
Tamkó, olykor adódó egzisztenciális nehézségei ellenére is otthon volt Párizsban. Lelkes volt az avantgárdtól, megértést, művész barátokat és feladatot talált magának. 1936-ban kiáltványban foglalta össze elvi-elméleti gondolatait avantgárd feladatairól és céljairól. 1936-ban kiadta a Dimenzionista Manifesztumot, amit sok jelentős művész írt alá (pl. Vaszilij Kandinszkij, Marcel Duchamp, Joan Miró) Úgy tűnt, megérkezett, eljött az ő ideje. De Párizs nem adott meg számára mindent, sőt elvette az egyik legfontosabb dolgot: az egészségét.
„Bánki Ilona: Tulajdonképpen miért jött haza 1936-ban Párizsból, hiszen elismerték önt, tekintélye volt, barátok. A megélhetése is biztosnak látszott…
TSK: Hát ez éppen a kenyérkeresetemmel függ össze. Tudja, én fotóriporterként működtem. Egyszer kaptam egy megrendelést. Egy amerikai nő be akarta utazni Franciaországnak a középső részét, és a főnök engem jelölt ki, hogy vele menjek. A nő telefonált, hogy hétkor a Place Vendôme-on várjam a géppel. Ő az autóján jön, indulunk és aztán lefényképezem őt a várkastélyokkal, hidakkal, stb. Hétre odaértem a Place Vendôme-hoz. Zuhogott az eső, és azon a téren van a világ leghidegebb cúgja. A nő nem jött a nagy eső miatt, én meg háromnegyed órát vártam és áztam az obeliszk mellett. Rettenetesen megfáztam, beteg lettem, influenzát kaptam. Az influenzát nem tudtam kifeküdni, lett belőle egy reumatikus láz, egy térdízület gyulladás, abból lett egy szívizomgyulladás. Alig bírtam már vánszorogni, és csak annyira tudtam magamat lábon tartani, hogy a Dimenzionista Manifesztum megjelent, és megfelelő adminisztrációval szétküldtük. Akkor olyan beteg voltam már, hogy járni se igen tudtam. A barátaim vonatra tettek, és hazajöttem Budapestre. Hat év után.
Elképzelem azt a vonatutat hazafelé. Hat év után, vissza Budapestre. A világ akkori közepéből, ide. Biztos nem csak térbeli, de időutazás is lehetett ez TSK-nak. Vissza. Mindezt nagyon betegen. Ez önmagában krízishelyzet.
Fontosnak tartom, hogy kicsit megálljunk ennél a pillanatnál. Aki már átélte, hogy az arcával is megérinti a padlót, az jól érti, milyen állapot nagyon mélyen lenni. Tamkó Sirató Károlynak ez ilyen volt, és talán éppen ezért tett meg mindent, amit akkor lehetett, hogy innen felálljon. Belégzés.
TSK szavaival, mondataival kell ezt a folyamatot tovább követnünk.
„Kettétört élet. A vonat kirobogott. Úgy éreztem, pusztulásom biztos. Elbuktam. Végem van.
Különös véletlen folytán a fülkében éppen egy kaliforniai magyar orvos volt a szomszédom. Mikor elmondtam neki betegségem történetét, így szólt:
– Uram! Az ön szája láthatóan tele van koronás fogakkal. Idegölt is biztos sok van közöttük. Ha hazaér Budapestre, azonnal röntgeneztesse meg az összes fogait, amelyikben a gyökércsatorna fekete, azonnal kihúzatni, sőt a koronásokat is…19 fogamat húztak ki kettes-hármas turnusokban. Minden széria után jobban lettem, úgyhogy már-már járni is tudtam, ha bottal és sántítva is.”
Így vette kezdetét egy hosszú, több évig tartó gyógyítási kísérletezgetés világháborúval, Budapest ostromával, visszatérő szuicid gondolatokkal és egyéb megpróbáltatásokkal.
„1936 nyarától 1948 teléig, tehát közel 12 évig orvosi műszóval: “potenciális beteg” maradtam. Torzító sokízületi gyulladás, reuma, illetve szervi szívbaj, gyomorbaj, bőrgombásodások, idegösszeomlás körüli állapot – szinte mindegyik gyógyíthatatlan. Feküdtem négy kórházban, két klinikán, otthon hónapokig kezeltek, legalább 18 orvos, tanársegédek sora, egyetemi tanárok… – eredménytelenül. Két évig teljesen járásképtelen voltam: hordágy – mankó!… „
A háború után a húgához, Kiskőrösre költözött, ahol hónapokig inkább csak feküdni tudott, járni alig. Az orvosai már lemondtak róla, néhány évet jósoltak neki hátra. Ekkor 43 éves volt. De itt találkozott azzal az orvossal, aki a kezébe adott egy könyvet és vele TSK számára az öngyógyítás esélyét is.
„Mikor előadtam hosszú kórtörténetemet, az orvos így szólt:
– Na, te szegény ember! Veled már megcsináltak mindent, amire az európai orvosi tudomány csak képes. Hát próbáljunk valami egész mást. Átnyújtott egy könyvet. – Olvasd el, és gyere vissza két nap múlva.
Nézem a könyvet: Selva Raja Yesudian: SPORT ÉS JÓGA. Elolvasom. Visszamegyek hozzá.
– Szép ez nagyon, de nekem meg van tiltva a mozgás!
– Hát majd én megengedem.”
Selva Rayan Yesudian és a Sport és jóga
Budapesten 1941-ben megjelent egy könyv, Sport és jóga címen. Három hónap alatt elfogyott az első kiadás ötezer példánya, és alig másfél évvel később már a 9. kiadást érte meg. Azóta több mint húsz nyelvre fordították le, és napjainkig több mint 4000000, azaz négymillió példányt adtak el belőle a világon.
A könyv szerzője Selva Rayan Yesudian, egy madraszi (mai nevén Chennai), dél-indiai keresztény (Yesu dian – Jézus szolgája, az ő útját követő) orvos dinasztia sarja, aki 1938-ban 22 évesen érkezett Magyarországra, hogy a családi hagyományt folytatva orvosnak tanuljon, és megismerje az európai mozgás, sport kultúráját. Tíz hónap alatt tanult meg magyarul. Itt tartózkodásának második évében ismerkedett meg Haich Erzsébettel, aki jól ismert zongoraművész, szobrász, író, és az adott korban spirituális gondolkodóként tekintettek rá Budapesten. Az ő szellemi, anyagi és nem utolsó sorban kapcsolati tőkéjének köszönhetően jelent meg a könyv 1941-ben.
Közös tevékenységüknek köszönhetően és a könyv hatására több ezren, egyes adatok szerint több mint tízezren jógáztak a negyvenes években Magyarországon, legtöbben a fővárosban. 1948-ban, a kommunista fordulat évében kényszerültek elhagyni az országot, Svájcban telepedtek le.
Rácsodálkozom sokszor, hogy lehetett az, hogy megjelent egy könyv a háborúba sodródó Magyarországon 1941-ben, egy teljesen ismeretlen, idegen témában (jóga), és emberek ezreinek az életét, felfogását változtatta meg. Yesudian, könyvének köszönhetően azonnal ismertté és népszerűvé vált, vele készített interjúk jelentek meg a legolvasottabb lapokban és a rádióban. A Zeneakadémián is tartott előadást a jógáról. A katonák magukkal vitték és használták is a Don-kanyarban a Sport és Jógát. Többen vallották, hogy a könyvnek köszönhető a túlélésük… Teljes meggyőződéssel hirdette, hogy a magyarságot tekinti hídnak Nyugat és Kelet között. 1938 és 1948 között, tíz évet élt Magyarországon. A 20. századi magyar történelem legzordabb, legtragikusabb tíz évét élte át és túl. Úgy, hogy végig kitartott hite és küldetése mellett. Indiai származása ellenére szerették és tisztelték, és ő rokonságot érzett a magyarokkal. Mély lelki közelséget.
A jóga-kor
„Áttanulmányoztuk együtt az alaplégzés leírását, és az ő utasításai és vezetése szerint elkezdtem a jógalégzéseket.
Persze, én bizalmatlan és hitetlen voltam ekkor is – annyi kudarc után! Csak próbából kezdtem el… – két hétre!
Elámultam! És naponta egyre jobban ámultam. Minden panaszom elmúlt. Betegnaplóm csupa negatív jel.
Hogy jogos kétkedésemet ellenőrizzem, két hét múlva abbahagytam a légzéseket. És visszamentem a régi kezelőorvosomhoz.
Katasztrófa! Minden panaszom kiújult.
Ekkor kénytelen voltam elhinni, hogy a jógalégzésektől lettem jobban. És most már erős meggyőződéssel folytattam napi légzéseimet.”
Ez volt az a meghatározó élmény, aminek hatása alatt Tamkó Sirató Károly elindul a jóga útján. Képezte magát, rendszeresen gyakorolta a légzés mellett az ászanákat is. Minden fellelhető jógával kapcsolatos könyvet összegyűjt és elolvasott.
Kedves Olvasó! Álljunk meg újra! Csak egy kilégzésnyi időre. Emlékezzünk vissza arra a képre, amikor TSK a Párizs-Budapest vonaton ült, 1936-ban. Tizenkét év kellett a talpra álláshoz, amihez őt Yesudian Sport és jóga című könyve indította el. Nincs adat arra, hogy személyesen találkoztak volna. Valószínűbb, hogy nem, hiszen 1948-ban, amikor TSK találkozott a könyvvel, Yesudianéknak el kellett hagyniuk az országot. Később egy hozzá írott verssel fejezte ki háláját:
MILARASPA MÁSODIK ÉNEKE
Selva Raja Yesudiannak küldtem
1952 halak havában.
Üdv Néked Mesterem
hogy rám hullattad tudásod nagy fényét!
Üdv Néked
köszönet
és ezer jóga-mudra!!
Hogy mondhassam el mindazt
amit énvelem tettél?
Hogy köszönhessem meg:
meggyógyítottál
és új emberré építettél engem!
Nyavalyáim
panaszaim
gyengeségeim
megszámlálhatatlanul sokasodtak!
– Most panasztalan vagyok. Egészséges. Erős!
Orvosokra
gyógyszerekre
írokra
vajákokra
bedörzsölésre
és borogatásra
millió időt, pénzt és erőt tékozoltam!
– Most ragyogok mindezek nélkül!
És béthelt rágtam
füstöt szívtam
kávét szürcsöltem
s alkoholt.
– Most levegő az üdülésem!
Gyűlölködtem
Bosszút forraltam.
– Most békés vagyok és nyugodt!
Jajgattam
és másokat kértem.
– Most mosolygok és én segítek másnak!
Kétség fojtott
örökös bánat
és céltalannak láttam mindent…
– Most fényben csillog a világ előttem!
Öreg voltam
fakó
és fáradt.
– Most friss vagyok, piros és fiatal.
Rád hallgattam
szavaidat én híven követtem
s Te új emberré Teremtettél engem!!!
Nincs a császárnak orvosa Pekingben
aki mindezt nyújthatta volna nékem
nincs főpap hét országban
aki mindezt nyújthatta volna nékem.
Nincs gyógyfű száz határban
ami mindezt nyújthatta volna nékem.
A föld minden kincsét
jelentéktelen semmiségnek érzem
ahhoz képest, amit énvelem tettél.
Nincs ember-mérték
mely méltó lenne Hozzád!
Minden reggel
ahogy lótusz-sziromba hajlik térdem
Te vagy az első sóhajtásom:
Áldjanak meg a Hatalmak
a Legnagyobbak üdveivel Téged!
Teljesült óhajaid erdejében
járj utolsó lépésedig!
Aztán pedig
ú g y l e g y e n a h o g y t e á l m o d t a d !
Szinte ismeretlen a Tamkót szerető olvasók többsége előtt is, hogy milyen fontos szereplője, szakértője lett ő a magyar jóga világának az ötvenes évektől élete végéig. Először a gyógyulásán csodálkozó orvosai küldtek hozzá pácienseket, akiknek megtanította saját öngyógyító jógamódszerét. Sokat írt erről, interjúkban is beszélt róla. Ő írta az ötvenes évek egyetlen jógáról szóló ismeretterjesztő cikkét az Élet és Tudomány 1959. augusztus 16-ai számába „A hatha jóga” címen, Dr. Tamkó S. Károly néven, ami jelen korunkban is érvényes tanulmány! Ahogy elkezdte a jógagyakorlást (amikor csak tehette, a szabadban!), komolyan elmerült annak bölcseleti tanításában is. Ehhez még szanszkritül is tanult. A jóga alapszövegeivel való ismerkedés is jógafoglalkozásainak része volt.
„Ne légy többet beteg!” című (most is kéziratban lévő) művének fejezeteiből és a Korforduló című önéletrajzi szövegéből megismerhetjük gyógyulásának fázisait. Komolyan foglalkozott egy saját jóga könyv megírásával, ami sajnos csupán terv maradt.
„Tamkó öregkori lírájának egyik kulcsa a jóga-korszak idején bekövetkezett szemléletváltás, a korábbi biologista attitűdök sajátos rendszerbe szerveződése.”
Egy lelkében mindig avantgárd költő, életének egy válságos szakaszában találkozott egy több ezer éves rendszerrel, a jógával, és lett egyre jobban elhivatott, lelkes gyakorlóvá, majd oktatóvá. Példaértékű számomra ez a drámai fordulatokban bővelkedő emberi és költői sors, ami Tamkó Sirató Károlynak jutott. A legreménytelenebb helyzetből is fel tudott állni, majd nem csupán költészetével, hanem személyes példáján keresztül is tanított és reményt adott, és ad most is. Negyven éves korában orvosai már lemondtak róla. De találkozott a jógával, és 75. születésnapja előtt pár héttel ment el. Ránk hagyta ezt a történetet, ahogy a verseit, tanításait. Ajándék nekünk.
Végül egy epizód Tamkó Sirató Károly, a költő, a jógi életéből:
„Ifjúkori ismertségünk segített ahhoz, hogy mint az Élet és Irodalom főszerkesztője még szorosabb kapcsolatba kerültem Tamkó Siratóval. Akkor éppen a hatha jóga megszállottja volt: azt hiszem, nemcsak azért, mert ízületi betegségét jógával gyógyítja, hanem jógastúdiót is nyitott, s az akkor gyanúsnak minősített filozófiai háttérrel terhelt jógát, mint sportgimnasztikát próbálta elterjeszteni, s ebből megélni… Az 1960-as évek végén Charles felkeresett a szerkesztőségben. Akkor már több versét közöltem a lapban. (Nyugodtan mondhatom: huszonöt év hallgatás után az ÉS-ben kapott először nyilvánosságot.) Kicsit félszegen, már-már alázatosan sündörgött be, s megállt íróasztalom előtt kétsoros zakójában: „megengeded, hogy fejre álljak?”– Szemem se rebbent, úgy válaszoltam. „Természetesen. Ha kedved van hozzá, állj fejre!” …néhány perc fejenállás után átnyújtotta Emelkedés című versét, amelyet némi töprengés után elfogadtam közlésre, s hamarosan megjelent az Élet és Irodalomban.
a boldogsághoz elrepít !
egy szép agy itt
S egy jó agy itt
egyszer tán eddig elsegít
Jó szerencséd
izmodba tetterőt feszít
A jó légzés
a nyert ügyekkel felderít
Egy jó ügyvéd
a szenvedéstől mentesít
Egy jó orvos
életre kelt és lelkesít
Egy jó vers
A Transp 3-as szállítószalag „dallamára”
EMELKEDÉS
Hare Om! Gondoljunk hálával és tisztelettel az előttünk járókra!
Forrás: Élet és Tudomány 1966. 2.szám 745 p.
Hivatkozások:
(1) Nemes György: Találkozás az avantgárddal (Részlet), Népszabadság/Hétvége 1989. szeptember 16.
(2,3) „Harmic évig nem írtam verset” – Bánki Ilona interjúja Tamkó Sirató Károllyal (Kritika, 1980./2.)
(4, 5, 6) TSK: Pályám emlékezete – Korforduló (részlet)
(7) Aczél Géza: Kortársaink: Tamkó Sirató Károly 145.o
(8) Nemes György: Találkozás az avantgárddal (Részlet), Népszabadság/Hétvége 1989.szeptember 16.
