1.Alig győzi szóval, pedig hallgatag, mint a földút. Kiül a kocs- ma elé, a nyír alá, oda, ahol régen a lengőteke volt, sört iszik, sok-sok-sok habbal, és lassan, akár hastájat a háj, benövik

a traktorosok. A sajtosok oda se néznek, úgy lesik: mintha csak a szél fútta volna őket mellé. Gyűlnek a borosták, égbe állnak a bar- kók, lopva susognak egymásnak a fák. A tehenészetből, a serkövről, a gépparkból is jönnek a csak egy sörre, s a talpas szofi felparázslik: akárcsak a hallgatás.

Hogy a falu, hogy már megint miket.

Amikor Örménykút mesél, érdekes, de mindig tavasz van.

(– Eső kéne – mormolják egyesek, ha a bekötőn befelé biciklizni lát- ják a tavaszt, de csak úgy, csendben mondják, hogy a többi is hallja.)

2.Örménykút régen odakinn, a szélmalom mellett lakott. De már akkor is a Viharsarokban, mert azt gondolta, ott van eső, sőt ha már Vihar: jókor van eső.

Volt ott minden. Mindenből volt valami. Fél négykor kelés, 6-7 bika az ólban (magyar tarkák, Örménykút a feketét nem szereti), azoknak kaszálás, füstölő a kolbászszenteléshez, minden ezer egyéb jószág rendberakása, megfürdés a hajnalban és a kotkodácsolásban, de volt ott bolt, Kűri kocsma, kovács, bognár, szatócs.

Minden volt a semmi közepén, szépen, rendre-rendre, sorról sorra, dűlőről dűlőre.

„Olyan csend van – mondta Örménykút olykor, amikor a csillagta- karó alá kiállt éjszaka melegedni –, hogy reggel akár még harmat is lehet.”

Volt vecserkázás a gazdakörben: ott lehetett olvasni az újságot, meg beszélgetni, tótul rendbe rakni az életet magunk körül, ment a toll- fosztás, és ha bál lett a vége a dolognak, az addig ment, amíg Baku- lyáék fúvószenekara le nem muzsikálta a gázlámpából, fúvás segít- ségével, a fényt.

3.A vecserkázás az, amikor a munkát már letettük, s a töb- biekkel tótul várjuk – kukoricafosztás vagy a sok miegyéb közben –, hogy rádőlhessünk végre a nemlétre, de csak úgy,

hajnalig.

Kurta sor. Búzás sor. Sárkány sor. Török sor. Bakulya sor. Csipkár sor. Szakács sor. Hosszú sor. Boros-dűlő. Szirony-dűlő. Maradék-dűlő. Maginyecz-dűlő. Jamrik-dűlő, Kaukál-dűlő, Körtés-dűlő.

Annyi minden nincs már, de ez itt mind megvan (hiszen megvolt). Ebben élt (sőt: él) Örménykút, ebben a sok mindenben volt a vecser- kázás is, ezek jelentették a valamit, mielőtt (a tanyáról) beköltözött a községháza mellé Örménykút, karikába. Ezek vették körbe: ő nevez- te el ezeket mindennek meg mindenkinek.

Merje mondani valaki, hogy Örménykútnak költői vénája nincs!

4.Örménykutat mindenki szereti. A gyerekek különösen, mert (a sötétség mellett) mindig akad a zsebében kockacukor. Nyáron pláne jó Örménykúttal biciklizni, meg leugrálni a

szalmabálákról meg törpeharcsát fogni a csatornáknál, meg az is- kola kertjéből cseresznyét lopni, mert nyáron itt örök a tavasz, és a 46-os sárga villamoson kalauz az anyósom (előadja: Kadlott Károly).

Örménykúttal sose unalmas. Kivéve, amikor nagyon.

5.Örménykútnak minden egy kicsit más.

A jó reggelt olykor dobri den. A czibula a vöröshagyma.

A hrajcsinyi a paradicsom (nem az égi, hanem). A macs- ka macó. A bolond, az dilo, a pad, az a lóca. A nagyik tótpletyka- s kártyaplacca a klub. A Boros–dűlő a bekötőút (hiszen Örménykút sörös, nem boros). A nyomós kút nyáron: darázsimahely. Döngésük zsolozsma: azt hallgatják a focizásból napnyugta után hazabicikliző kölkök, amikor a vizet habzsolni nekiállnak. Hogy haza ne vigyék a focipálya porát a torkukban, mert még a végén összekoszolják vele a szőnyeget.

A nyomós kút úgy működik, hogy ledobják a biciklit, az egyik kö- lök kezeli a kékre festett, de már kopott nyomókart, míg a másik a kútból ömlő vízoszlopból, térdből hajolva hörpöl. Hogy a zsolozsma, vagy a víz miatt lesz könnyebb hazamenni a már kacsingató utcai lámpák alatt, hogy a térdből hajolás ima-e, azon rengeteget vitat- koznak máig.

A darazsak temploma a villanyóra: oda építik, ragasztják nyállal, akár az ostya a lelket a mennybolthoz.

Így rágják magukat egyre közelebb az istenükhöz. Vajon télen hol imádkoznak a darazsak?

Kérdezi Örménykút.

6.  Örménykút négyszáz lelkes.

Pedig néha eggyel bírni is, jaj, milyen nehéz.

Aki kedvet kapott a könyvhöz, itt folytathatja az olvasást!