Elvileg 2020 április 4. és május 31. között lett volna látható a kiállítás, de a járványügyi korlátozások miatt más a helyzet: kihelyezték a tárlatot az Oratórium és előtere falaira és folyamatos online jelenlétet szerveznek a kiállításnak; a múzeum honlapján és a facebook-oldalán hetente új tartalmakkal jelentkeznek.
A tárlat a Budapesti Tavaszi Fesztivál programsorozatának része, a Budapest FotóFesztivál és a Kiscelli Múzeum együttműködésével jött létre, az előző évek hagyományát követve, a csendélet és a tájkép után egy újabb képzőművészeti alapműfajt, az aktot állították a magyar fotósok elé kihívásként.
Somosi Rita és Szarka Klára, a kiállítás kurátorai így foglalják össze a kiállítást:
“A test reprezentációja – és minden, ami hozzá kapcsolódik – a mai napig érzékeny terület, a nemi és társadalmi szerepek, identitás- vagy a morál változása mind tetten érhetők az alkotók témához való viszonyulásában. Manapság a nemi szerepek társadalmi megítélésének, különösen a hagyományos – jobbára férfiak által diszponált – női szerepek változása érinti ezt a műfajt. A nemek közötti egyenlőtlenségek a társadalmi diskurzus részévé váltak a világon mindenütt. Talán emiatt is tapasztalható, hogy a kortárs alkotók egy része óvatosabban közelíti meg a műfajt s markánsan több női alkotóval találkozhatunk, akik szinte teljességgel eltávolodtak a klasszikus akttól mint követendő tradíciótól. A Testképek kiállítás ezeket a tendenciákat mutatja meg a maguk gazdagságában és ellentmondásosságában.”
Ízelítőül a kiállítás négy alkotójának önreflexiója és egy-egy képe:
Tombor Zoltán: A szépség előny
A nőideál sokat változott az elmúlt században. Marilyn Monroe és Sophia Loren gömbölyű formáját a hetvenes évektől az egyre vékonyabb és sportosabb női test váltotta fel. A kilencvenes években Kate Moss alkatától már igen messze van a negyven évvel korábban szépnek és vonzónak gondolt női test képe. Az egyre hevesebb tempójú vizulális kultúránkban, a média női önértékelésre gyakorolt hatása vitathatatlan. Több kutatás bizonyítja, hogy egy átlag huszonéves elégedetlenebb a saját testével, mint a történelem folyamán bármikor. Nap, mint nap szembesülünk azzal, hogy a szépség előny. Minden aktuális trend és ideál egy bizonyos típust preferál, ezáltal kirekesztő. Ki tudunk-e bújni a bőrünkből és el lehet-e vonatkoztatni a saját testünktől való frusztrációinktól? Képeimmel erre keresem a választ.
Tombor Zoltán: Példakép (2019)
Hodosy Enikő: Láthatatlan
Emberi kapcsolatokban a súrlódások során gyakran sérülünk lelkileg. Ahogy egy verekedés vagy összekapás után a testünkön is maradnak zúzódások, ugyanúgy igaz ez lelkünkre, szellemi lényünkre is… Az érdekelt, hogyan lehetne a lelki sérüléseket képekben ábrázolni, vizualizálni egy belső, megfoghatatlan állapotot. A sorozatot női szemszögből éleztem ki, hogyan szenvedünk el sérüléseket emberi játszmáink során, illetve a test, lélek, szellem nyomorultsága mennyire tud egymásból fakadó és összefüggő lenni. Ennek kifejezésére első sorban véraláfutásokból és hegek- ből indultam ki, melyek allegóriái lehetnek a lelki sebesüléseknek. A zúzódásokról készült felvételekhez, fotónaplószerű válogatásomból társítom a képeket a törzsanyaghoz, illetve a kulturális és művészettörténeti utalásokon keresztül terjesztem ki térben és időben a gondolatmenetet. A végeredmény így egy atmoszferikus, asszociációs halmaz, mely különböző síkokon értelmezi a problémát, így a személyességen túl, egy általánosabb mondanivaló fogalmazódik meg. Fontos eleme a sorozatnak, hogy nem leplezi le a fájdalom okozást, az megmarad egyfajta vizuális lebegtetés szintjén, ezzel élezve ki a lélek síkjára a jelentés tartalmat.
Hódosy Enikő: Szürke akt a Láthatatlan-te sorozatból (2016)
Kusnyár Eveline: Növekedési folyamat
Önmagunk tükörképe és annál sokkal több az amit gyermekünk szemeiben látunk. Az apróságok legfontosabb feladata a szellemi és fizikai növekedés és szülőként a legfontosabb feladatunk ennek az elősegítése; segíteni a felfedezést, válaszolni a kérdésekre és finom, tápláló ételeket juttatni a pocakokba. A növekedési folyamat néha látványos, néha kevésbé, de egy-egy helyzet kapcsán gyakran fantáziálunk arról, hogy vajon hogyan fog viselkedni később, érettebben abban a helyzetben gyermekünk. Képeim ezeket a fantáziákat mutatják be, amelyek egyszerre vidámak, rémisztőek, viccesek és meghökkentőek, hasonlóképpen, mint a szülői lét.
A Level Up (Fejlődés) című sorozatom elemei időrendben követik egymást, akár egy év, vagy csupán néhány nap elteltével. Ezeket a fotókat az előhívás után különböző elemekkel egészítem ki, mely anyagok a kép eredeti üzenetét árnyalják vagy helyezik más megvilágításba. A témák felölelik a családot, a közös időtöltést, az értékeket és a kihívásokat mind a fiatalabb, mind pedig a tapasztaltabb korosztály részéről.
Kusnyár Eveline: Fejlődés (2020)
Vasali Katalin: Várandósság és testlenyomatok
Várandós nőként, a személyes érintettség és a környezetem megfigyelése arra ösztönzött, hogy a termékenységgel és a női szerepkörökkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozzak. A testkép változása nagyon meghatározó ebben az időszakban és ezt az állapotot “öntestképekben” és testlenyomatokban őriztem meg.
A fiam születése után tovább dolgoztam a születéssel, anyasággal és a családdal kapcsolatos gondolatokon. A már jól ismert, de folyamatosan változó testben és egy új szerepben a téma feldolgozása egy belső önvizsgáló folyamattá vált. Ez az új perspktíva minden korábban ismert és természetesnek tűnő köteléket, kapcsolatot és családi történetet új megvilágításba helyezett.
A test megfigyelése mellett a tárgyak szimbolikája is fontos volt számomra: Az évek óta “meddő” növényem első virága… A nagymamán által készített csipketerítő, amely fátyolként borítja be személyemet… Az összevarrott heg egy almán. Számomra mind a termékenység, a születés és a gondoskodás megtestesítői.
Vasali Katalin: Méhednek gyümölcse (2018-2019)
