„Az íráshoz éppen olyan hajlandóság kell, mint a takácssághoz vagy hímzéshez. Valahogy úgy képzelem, hogy hallatlan engedelmesnek kell lenni a kéznek, amely a gondolatokat átveszi, és a betűket a papirosra rajzolja. Az ujjakban, a kézben rejtőzhetik valamely kis szellem, amely felébred a hívásra, és kezdi a maga tennivalóit; viszi a tollat az ismeretlenségbe, a papiros fehér tengerén.”
(Krúdy Gyula)

Az Óbudai Remete, a halhatatlan Krúdy lényegre törő pontossággal fogalmazta meg mesterségének és ezzel minden mesterségnek a lényegét. Akár igényes iparos munkáról beszélünk, akár irodalmi remekműről, létüket a gondolat által vezérelt „kis szellem”-nek köszönhetik.

Az előremutató gondolkodás, a vállalkozó ­szellem, mely gyakran világhírű, elismerésre méltó alkotásokban öltött formát, az óbudaiak sajátja.

A tudomány, a történelem, az iparművészet, az irodalom, valamint a képzőművészet számos területén alkottak, alkotnak örökérvényűt az itt élők.

Az Óbudai Anziksz több mint négy éve foglalja keretbe az óbudai kötődésű szerzők munkáit, általa betekintést nyerhetünk a helyi képző- és iparművészek, irodalmárok, zenészek, iparosok munkásságába, melyek egy-egy színes csempe­darabkaként jelenítik meg kerületünk életét.

Büszkék lehetünk lakhelyünk több ezer éves történetére, az itt élő alkotókra, és arra, hogy Óbuda minden korszakban a kulturális élet kikerülhetetlen szereplője volt.

A kis csempékből nagy Óbuda-mozaik áll össze – számomra ez az Anziksz, ami nemcsak a sokszínűséget, hanem az itt élők közötti láthatatlan kohéziós erőt is átélhetővé teszi.

Forgassák örömmel az Óbudai Anzikszot, legyünk büszkék együtt kerületünk színes és változatos életére.

dr. Kiss László polgármester

Kedvenc