Egy kis fusizás

A mai napon kiderült, hogy Kálmán bá’ az iskolánk, azaz a Zápor utcai Gyenes János Általános Iskola gondnoka fusiban gombát termeszt az udvarra levezető lépcső alatt, az iskolaudvaron. Nem tudom, mit is jelent pontosan az a szó, hogy fusi, de azt hiszem, valami olyasmit talán, hogy ügyeskedés, ami régebben kevésbé volt jellemző az emberekre. Mostanában mindenki vállalkozik, hát a mi iskolánk miért maradna le az új idők követelményeitől?

Vastag fóliával van elbarikádozva a lépcső két oldala, ezért nem láttuk eddig, hogy milyen háztáji gombafarm létesült, csak a szagát éreztük.

Ma belestünk oda, elmondhatatlanul undorító látvány, olyan, mint egy cseppkőbarlang, csak gombákból. A Karcsi bácsi, az iskolánk igazgatója vajon tudja ezt a kis mellékes tevékenységet, és ha igen, miért engedi? Vajon így, gombatermesztéssel keres az iskola magának plusz pénzt, vagy csak a gondnok keres a gombabizniszen? Egyáltalán ez jó üzlet? Hogy jutott ilyen eszébe? Kálmán bá’ egyébként rendszeresen elviszi magához a gondnoki lakba – ahova az udvarról van a bejárat – az iskola VHS magnóit, filmeket néz, majd amikor egy órán egy tanár úgy döntene, hogy levetít valamit a gyerekeknek, akkor kiderül, hogy hopp, a gondnoknál maradt a videó. Azt is el tudom képzelni, hogy a gombák mellett Kálmán bá’ óriási videókazetta másolási üzlettel is foglalkozik! Forró Rágógumi 1-2-3, Rocky, Rambo, Flashdance, bármi. Holnap az is lehet, dohányültetvényre bukkanunk a kémia szertárban, vagy fürjeket találunk, amiket a tojásaikért tartanak a tanáriban. Lenne egy csomó ötletem még, például a biosz szertárban lehetne egy mini állatkert, ahova jöhetnének a környék óvodásai látogatóba, eddig is élt ott egy leguán, amíg pár osztálytársunk egyik délután véletlenül el nem tette láb alól szegényt. Ki tudja, mibe botlunk holnap, ebben az iskolában, ahol még a ruhatár is tanterem és a lépcső alatti rész is hasznosítva van, itt bármi lehetséges. Ennek ellenére és ezzel együtt, amikor tavaly a szüleim nyomására át kellett mennem a Trefortba tanulni, ami egy elit iskola, egész évben visszavágytam és könyörögtem, hogy hadd jöhessek vissza Óbudára, mert így, ezekkel a furcsaságaival együtt is számomra ez a legjobb iskola a Földön és boldog vagyok, hogy most, hatodikban újra a Zápor suliba járhatok!

Miki, a hólyagos kezű pincér

Az utóbbi időben a Vörösvári úti Óbuda Önkiszolgáló Étterembe járunk, ahol befizetéses alapon ebédelünk iskola után a barátaimmal. Egy Miki nevű pincér ma délután leöntött egy adag spenótfőzelékkel, és még bocsánatot sem kért!

Nem elég, hogy a kaja moslék és ehetetlen, még egy adag meleg, zöld lötty került a pulóveremre, meg kicsit a hátizsákomra is, na, ha valami, hát pont ez egyáltalán nem hiányzott, ha tehetném, fellázadnék és soha többet nem ennék itt! Amúgy sem ártana, ha valaki bevizsgálná az itt folyó gyermekétkeztetés színvonalát, amit én inkább gyermek éheztetésnek hívnék. Kikérem magamnak gyermektársaimmal együtt a salátafőzeléket (ki gondolta jó ötletnek azt, hogy fejessalátából készítsenek lisztes rántással bármit?!), a hipó ízű tarhonyát, az összeszáradt, húst még nyomokban sem látott rizseshúst és még sorolhatnám.

Annyira fantasztikus lenne, ha a környékünkön, itt Óbudán is nyílna egy McDonald’s, vagy legalább egy City Grill, vagy bármilyen modern gyorsétterem és ott kajálhatnánk a szakadt önkiszolgáló helyett. McDonald’s egyelőre sajnos csak a Régiposta utcában van a belvárosban, jó messze tőlünk, ahova sokáig tart bebuszozni.

Az ebédkérdés az életemben egy mindig visszatérő probléma, hiszen anyukám sokat dolgozik és nem tud engem ebéddel várni otthon sajnos. Ennél a mostani megoldásnál talán még a sulink menzája is jobb, és bár az is ehetetlen, ott tartok, hogy az Óbuda Önkiszolgálónál még talán az is ehetőbb, de alapvetően sem itt, sem ott nem finom az étel! Elegem van a vizes tejbegrízekből, a hideg, mócsingos gulyáslevesekből, meg a túrós-gyümölcsös kenyérből is! Az egyedüli jó dolog a sulimenzán a piskótakocka csokiöntettel. Itt, az Óbuda Önkiszolgálóban még az sincs…Másnap az Óbuda Önkiszolgálóban megint leöntött Miki, a pincér, most épp gulyáslevessel, vagy valami annak látszó lével! Hát nem felháborító? Most már annyira itt volna az ideje egy másik helyet keresni, ahol talán a kaja is ehetőbb, és nem öntenek nyakon minden második nap hólyagos vagy daganatos kezű pincérek, akik még bocsánatot sem kérnek! Ettől a szerencsétlen hólyagos kezű Miki pincértől amúgy is mindig elmegy az étvágyam, ha meglátom. Hogyan dolgozhat egy ilyen visszataszító küllemű ember pincérként egy étteremben? Talán direkt, hogy a vendégek ne egyék meg az ételt?

Megszületett a megoldás ma lyukasórán, amikor a San Marco Művház kertjében játszottunk. Inkább a salátabárba fogunk járni ezentúl a Vörösvári útra ebédelni iskola után, és az sem érdekel sem engem, sem az osztálytársaim, ha ezentúl minden nap majonézes kukoricát, meg hideg salátákat eszünk meleg ételek helyett, mert legalább azok finomak. Bármit, csak a hólyagos kezű Miki pincért ne kelljen többet látni és az ehetetlen ételeket ne kelljen enni, és főleg ne öntsön soha senki nyakon többé!

Szadi Gabi

Iskola után kimentünk a kék ház mögötti játszóra, ami pont a suli mellett található az úgynevezett kísérleti lakótelepen, ami régebben épült állítólag, mint a panelek. A kék házban lakik Fruzsina barátnőm nagymamája, akinek az erkélyéről a múltkor végignéztük, ahogy a többiek futják a suli körül a köröket tornaórán, mi meg föntről kiabáltunk nekik és kókuszgolyót majszoltunk közben, amit a Fruzsina nagymamájánál senki nem készít jobban! Rég nem voltunk ezen a játszón, erre tessék, pont ma feltűnik a legendás Szadi Gabi a kutyájával, akitől rettegtünk alsóban, de még most is kicsit félelmetesnek tűnt.

Harmadikban és negyedikben, mikor megjelent a púpos, hajlott hátú Szadi Gabi az uszkárjával, mindig megijedtünk. A mai napig a hideg futkos a hátamon, ha rá gondolok, pedig most már hatodikos vagyok. Szegény néni, ha tudná, mi mindent fantáziálunk róla, hogy hogyan kínozza például a kutyáját a lakásában válogatott kínzóeszközökkel. Alsóban, amikor délutánonként is együtt voltunk (ún. iskolaotthonban, ami olyan, mint a napközi, csak más, de, hogy miben, azt nem tudom), szóval az egyik kedvenc programunk a „rakétázás” volt a játszón, ahol titkos dolgokat beszéltünk meg, leginkább persze Szadi Gabi volt a téma. Mindig valami furcsa pokolról szóló dallal kezdtük, ezzel alapoztuk meg a félelmetes szeánszok hangulatát:

„Lent, lent a pokol mélyén Szadi Gabi énekel” így kezdődött.

Ilyenkor, ezután a kedves dal után sokszor elemeztük a Szadi Gabival való találkozásokat és különböző képtelenebbnél képtelenebb feltételezéseket gyártottunk Szadi Gabi életéről, illetve szokásairól. Például, milyen ételeket kutyul, milyen italokat kotyvaszt? Elrabol-e gyerekeket, akiket a lakásán tart fogva? Megetet-e más kutyusokat és cicákat a saját kutyájával? Bár már nagyobb vagyok, és sejtem, hogy csak egy szerencsétlen, rozoga, idős nyugdíjas néniről van szó, aki az uszkárjával pont a suli melletti kísérleti lakótelepen lakik, ennek ellenére még mindig gyakran rémisztgetjük egymást azzal, hogy: „Jön a Szadi Gabi!” és beleborzongunk. Ez egy általános isis thriller (ez asszem ijesztő történetet jelent angolul és a Michael Jacksonnak is van egy ilyen című száma). Hát ez idéződött ma újra fel, ahogy megjelent Sz. G., és be kell vallanom, hiába a felső tagozat, még mindig félek, hogy vajon egy rozoga nyugdíjas néniről van szó személyében, vagy egy veszedelmes szörnyről?