Mit jelent neked Óbuda?
Ezer szállal kötődöm Óbudához. A nagyszüleim Pünkösdfürdőn voltak fuvarosok, és mindkét szülőm csillaghegyi. Én is Csillaghegyre születtem, a Nefelejcs utcában nőttem fel. Itt jártam általános iskolába, aztán a Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban folytattam a tanulást, amelynél szerintem nincs „óbudaibb” gimnázium. A Martossal és az Árpáddal voltunk nagy harcban, főleg a focibajnokságon. A Tanuló utcában három pálya volt, ahol sokat fociztunk. Kajakoztam, fociztam, cselgáncsoztam, kiváló voltam a sportban. Szerettük a tipikus óbudai és csillaghegyi kiskocsmákat, különösen a Spitzer bácsi vendéglőjét. Beszálltam az öregek közé kártyázni, volt, hogy húsz forinttal kezdtem, és ötszázzal szálltam ki. Nagyon szerettem könyvtárba járni, sokat olvastam, részt vettem a kulturális vetélkedőkön.
A kockás abroszos kisvendéglők, a Duna-part, a csónakházak, a Kiserdő, a Róka-hegy, a Csillaghegyi Strand…azóta is Óbudán lakom, az egész életemet itt töltöttem és töltöm.
Hogyan lett egy csillaghegyi srácból a világ egyik legsikeresebb kaszkadőre?
Fontos tudni, hogy négy kategória van a kaszkadőr-szakmában. Gyalogos, lovas, autós és motoros. A hetvenes években, amikor a pályámat kezdtem, a filmekben, főleg a Várkonyi Zoltán rendezte történelmi mozikban a lovas kaszkadőr feladatok domináltak. Nem volt még külön kaszkadőr szakma, ezért sportolók végezték el a veszélyesebb filmes feladatokat. Főleg öttusázók, például a világbajnok Ferdinandy Géza. Evidens volt, hogy őket hívták, hiszen tudtak vívni és lovagolni. Én is sportolóként – mivel a Honvédban cselgáncsoztam – kerültem a filmezésbe mint gyalogos kaszkadőr. Részt vettem az Egri csillagok forgatásán, de még arc nélkül, mert nagyon fiatal voltam. 1969-ben az Ítélet című filmben már az „arcommal” is szerepelhettem. Kikérőt küldtek a Kőrösi Csoma igazgatójának, hogy engedjen el, aki azzal a feltétellel járult hozzá a szereplésemhez, hogy javítanom kell az osztályzataimon. Onnantól kezdve rendszeresen dolgoztam a magyar filmekben. Olyan csodálatos filmekben vehettem részt, mint az Arc, az Ítélet, a Szemtől szembe, a Gyula vitéz télen-nyáron és A halhatatlan légiós. Belecsöppentem abba a fantasztikus filmes világba, amiből már ki sem akartam többet jönni. Felvettek az egri tanárképző főiskolára, de abbahagytam, mert 21 évesen eldöntöttem, hogy semmi mást nem akarok csinálni, csak a kaszkadőrséget.
Mely magyar színészekre, filmekre emlékszel vissza szívesen ebből a korszakból?
Koncz Gábor nem csak jó színész, hanem szuper lovas is volt, aki maga csinálta a nehéz jeleneteket. Latinovits Zoltán, amikor megjelent a díszletben, mindenki elhalkult, mert olyan hihetetlenül nagy tekintélye és rangja volt. Bárdi Gyuri bácsival is sokat dolgoztam. Azt hittem, hogy veszi a viccelődést és egyszer egy gyufafejet raktam a szivarjába. Óriási balhé lett belőle. Gyuri bácsinak nem volt vicces… Közben lovas kaszkadőr is lettem, és ebben a műfajban hamarosan nemzetközi szinten is elismertek. Ruttkai Éva és Tordai Teri is az én Manci lovamon lovagolt. Tordai Teri végtelenül kedves és aranyos volt. Szacsvay Lászlóval is dolgoztam, aki most a teniszpartnerem, és ha tehetjük, hetente kétszer-háromszor játszunk. 1974-ben Woody Allen nálunk forgatta a Halál és szerelem című filmjét. Diane Keaton volt az egyik főszereplő, és kevesen tudták akkor, hogy itt járt Magyarországon. Abban a filmben lovasok voltunk, hol napóleoni francia, hol pedig orosz katonák.
Tyutyu ugyan elvállalta a nehéz jeleneteket, de egy bizonyos ponton túl már nem tehetik ezt a színészek, mert túl nagy a kockázat, mivel ha megsérül a főszereplő, akkor vége a forgatásnak. Szerepeltem a Linda sorozatban is, ezért nagyon jóban voltam Görbe Nórával. A színészek tiszteltek, szerettek minket. Az akkori színészek szinte mind tudtak lovagolni, a maiaknak viszont fogalmuk sincs erről. A hőskorszakban még sok volt a „brahi”, nem lehettünk még igazi profik, mivel mindenkinek volt valamilyen főállása. Nem lehetett megélni kizárólag a kaszkadőrségből, dublőrségből.
Ez ma már elképzelhetetlen?
Teljesen más világ van. Olyan technikai, evolúciós ugráson ment át a kaszkadőrszakma, mint ami lezajlott az analóg vonalas telefontól a mai okos telefonig. Ki merem mondani, hogy Magyarországra én hoztam be a külföldi produkciók professzionalitását, mentalitását, szakmai tudását, a technikai eszközöket és a gépeket. Nekem volt először igazi, nagy kaszkadőr-táskám. Mostanra három kaszkadőr-generációt neveltem ki itthon, akik a nemzetközi szuperprodukciókban dolgoznak.
Hogyan vezetett az utad Hollywoodig?
1978-ban találkoztam először amerikai kaszkadőr- csapattal. Ők voltak akkor a csúcs. Nálunk forgatták a The Ninth Configuration című filmet. Amikor megjelentek a forgatáson, az olyan volt, mintha marslakók szálltak volna le közénk. Nagy inspiráció volt számomra. 1981-ben döntöttem el, hogy megcsinálom a saját kaszkadőrcsapatomat Stunt Universal Hungary néven. Vettünk saját lovakat, kamiont, eszközöket, és elindítottuk a nyugat-európai karrierünket. Németország legnagyobb western színházában léptünk fel. Megteremtettem azt a szakmai és anyagi hátteret, ami előrevetítette, hogy még többre lehetek képes. A nyugati munkák mellett dolgoztam itthoni filmekben is.
Ragaszkodtál Magyarországhoz?
Igen, ez az otthonom. Amúgy pedig az amerikai filmek nagy részét más országokban, földrészeken veszik fel. Hol Marokkóban, hol Thaiföldön, hol Mongóliában, hol pedig pont Magyarországon.
Hogyan alakultak az amerikai munkáid?
Akkor már beszéltem angolul és németül, ez megkönnyítette az indulást. Amerikában tagnak kellett lennem az amerikai színész szakszervezetben, és munkavállalási engedély is kellett, különben filléreket fizettek volna. Nem volt könnyű elintézni, és az elején nagyon nehéz volt a dolgom. Magyar kaszkadőr? Az ki? Honnan is jött, és mit akar itt? Kerestem a kapcsolatokat, elmentem Andy Vajnához, akit 1987-ben ismertem meg a Vörös zsaru forgatásán. Vittem magammal egy videó-összeállítást a munkáimról, amire Andy azt mondta, hogy „nagyon jó, Gábor, megemlítelek az Emlékmás című film kaszkadőr-rendezőjének, Vic Armstrongnak”. Mit tudtam én azt, hogy mit jelent az, hogy „megemlítelek”? Hát semmit. Andy elutazott, közben én kifutottam a pénzemből. Joel Kramerhez fordultam, aki Arnold Schwarzenegger dublőre volt. Joel bevitt a Paramount Stúdióba, és azt ígérte, hogy betesz statisztának. Az amerikaiak nagyon kedvesek, széles mosoly közepette mindent megígérnek, de semmit sem tesznek. Két hónap kellett ahhoz, hogy nagy nehezen újra elérjem Joel Kramert és beszélni tudjak vele. A repülőtérre kellett kimennem, hogy az utazása előtt találkozzunk egy rövid időre. Azt javasolta: „Gábor, menj be Andy Vajna irodájába, ott lesz az Emlékmás line-producere. Mondd, hogy én küldtelek, kapsz napidíjat, és mehetsz Mexikóba.” Az irodában azt mondták, hogy nem tudnak semmit csinálni, mivel Vic Armstrong van megbízva a kaszkadőrök szerződtetésével. Csalódottan kiszédelegtem, leültem a járdára, de úgy döntöttem, hogy visszamegyek, nem hagyom annyiban. Ismertem Vajna titkárnőjét, és megkértem, hadd küldjek magamról anyagot Mexikóba a produkciós postával Vic Armstrongnak. Elküldtem, és a titkárnőtől kaptam egy hosszú telefonszámot, amin érdeklődhetek. Három napot vártam, felhívtam a számot, és azt mondtam a telefonba, hogy Vic Armstronggal szeretnék beszélni. Azt felelte: „Én vagyok.” Ez egy akkora stúdióban történt, amely nagyobb, mint az összes magyar stúdió együttvéve, tehát minimális volt annak az esélye, hogy Vic pont ott legyen a telefon mellett. Nem ígért semmit, annyit mondott, hogy „majd meglátjuk”. Csorgott a hideg izzadság a hátamon… Hazamentem Magyarországra, egy hónapig nem történt semmi. Persze közben itthon dolgoztam, forgattuk Fóton az Artúr királyt. Egyik éjjel három óra körül zörögnek a redőnyömön. A haverom volt, és azt mondta, hogy engem keresnek telefonon. Nekünk nem volt telefonunk, már harminc éve be volt adva az igénylésünk, de hiába. A haverom nem nagyon tudott angolul. Annyit értett, hogy valami film és Amerika. Bementem éjjel a 72. postára, meghívtam interurbán Amerikát. Ez szerda éjjel történt, és vasárnap már Mexikóvárosban voltam!
Szerinted ebben volt szerencse is?
Szerintem jól kellett lépni, mint a sakkban. Sokszor nem tudni, hogy ha egy gyalogot megtolunk, akkor az a húzás sok lépés után mit eredményez. A döntést mi hozzuk meg, és később derül ki, hogy az jó volt-e vagy sem. Velem is így volt. Jól jöttek ki a „sakklépéseim”. 2000-ben, miután megkaptam a munkavállalási engedélyt, 47 évesen kezdtem el felépíteni az amerikai karrieremet.
Nagyon impozáns azon filmsztárok listája, akikkel együtt dolgoztál. Kiket emelnél ki közülük?
Matthew Modine, a Madárka főszereplője nagyon szeretett, sokáig tartottuk a kapcsolatot. Liam Neeson-nal a Mennyei királyság forgatása során beszélgettünk, és kiderült, hogy ő is nagyon jóban van Matthew-val, aki sokkal európaibb ember, mint a nyugati parton élők. A keleti partiak inkább kötődnek az európai kultúrához, irodalomhoz, filmekhez. Timothy Daltonnal a Cleopatra sorozatban dolgoztam. Nagyon természetesen viselkedett velem. A filmsztárok pontosan tudják, hogy nélkülünk, kaszkadőrök, dublőrök nélkül nem lennének sikeresek. Orlando Bloom azért igényelte a segítségemet, hogy jók legyenek a lovas jelenetei. Tom Cruise a Világok harca forgatása során csináltatott egy olyan cateringet, ahol azt ehettünk, ihattunk mi kaszkadőrök, dublőrök, amit csak akartunk. Nem kérhettünk olyat, amit ne szereztek volna be.
Catherine Zeta-Jonesszal az Indiana Jonesban dolgoztunk együtt Törökországban. Lawrence of Arabia dublőre voltam. Rá két évre egy másik forgatáson Catherine „Ó, Gabor” felkiáltással üdvözölt. Emlékezett rám. Kate Winslettel a Titanic miatt ismertük egymást. A következő filmje forgatása egyik estéjén a vacsora közben három asztalnyi távolságból kiabált felém és kérdezte meg, hogy vagyok, mit csinálok? Ezek a reakciók mindig jól esnek. Angelina Jolie-val is nagyon jóban voltam, ahogy Alan Parker rendezővel is az Evita forgatása alatt. Antonio Banderasszal is az Evitában dolgoztam. A forgatás közben megjelent a következő filmje, a Zorro egyik stábtagja, hogy megnézze, hogyan tud lovagolni Banderas. Kivittem őket a csobánkai lovardába. Jött velünk Banderas felesége, Melanie Griffith is. Visszafelé beültünk egy pomázi kocsmába, ahol iszogattunk, énekelgettünk. Antonio Banderas nagyon jófej, zseniális ember. Herendi Gáborral a Kincsemet csináltuk, ami szerintem minden idők legjobb magyar kalandfilmje. Steven Spielberg magának való ember, nem igazán beszélget senkivel. A Világok harca forgatása közben futottam vele össze, akkor beszélgettünk röviden arról, hogy hamarosan jön forgatni Budapestre a München filmjét.
Arnold Schwarzeneggerrel milyen volt a kapcsolatod?
Jóban voltunk. Az Emlékmás forgatása alatt együtt teniszeztünk, később sokszor találkoztunk egy Beverly Hills-i vendéglőben, a Café Romában. Amikor az amerikai zöldkártyámhoz referencialevél kellett a bevándorlási hivatalnak, akkor Arnoldot személyesen kértem meg, hogy írjon egyet, és másnap már ott volt nálam a levele. Ez a referencia mentett meg, mert egy adminisztrációs kavarodás miatt nem akarták megadni az engedélyt. Amikor bemutattam a hivatalnak Arnold levelét, egy hét múlva mehettem a kártyáért.
Milyen érzés a világsztárok közelsége a forgatásokon?
Amikor dolgozunk, akkor ezt teljesen ki kell kapcsolni. Jó, persze, tudom közben, hogy ő mondjuk Tom Hanks – akivel az Infernóban dolgoztam –, de abban a pillanatban csak a feladat van a szemünk előtt, minden idegszálunkkal arra koncentrálunk.
Mi volt a Kincsemben a feladatod?
Gyakorlatilag én feleltem minden kaszkadőr- és dublőrfeladatért.
Ez azt is jelenti, hogy mára a kaszkadőr-rendezés és szakértés lett a feladatod?
Igen. Ez egy külön szakma. Vic Armstrongtól is volt lehetőségem tanulni az akciórendezést. Meg kell tanulni a filmezés minden ágát. Ismerni kell az operatőr és a vágó munkáját is. Az akciórendező ott ül a monitor előtt, és felügyeli azt, hogy az elpróbált jelenet tökéletesen valósuljon meg. Általában a jó kaszkadőr szakértőből lesz a jó akciórendező.
Sok veszélyt rejt a kaszkadőrség?
Sajnos sok baleset van, még halálesetek is. Volt olyan, hogy egy kollégám a lovas jelenet közben akkorát esett, hogy eltört a gerince. Nagy a kockázat, és a legnagyobb gondot a láthatatlan veszély okozhatja. Minél több időt töltök a szakmában, annál jobban érzékelem ezt. Például amikor a lovat vágta közben buktatják, tudni kell, hogy szárral kell húzni az állatot. Ha figyelmetlen valaki, és a sörényét is meghúzza, a ló világgá rohan, és letarolhatja az egész stábot. Ez apróságnak tűnik, de nagyon nagy a jelentősége. Sok ilyen dolog van, amire figyelni kell filmezés közben. Az autóban védett az ember a legjobban, de a lovas és motoros jelenetekben már nagy a veszély. Ilyenkor minimálisra kell csökkenteni a baleset esélyét.
Voltak sérüléseid?
Rengeteg, mint egy sportolónak. Hiába vagyunk védve. Amikor kamionnal kellett a Dunába zuhannom, akkor négy bordám tört el, és a vesém is napokig fájt. Volt agyrázkódásom, és az eszméletemet is elvesztettem. Szerencsére ezeket a baleseteket rövidebb pihenőkkel megúsztam.
Tanítod még az új generációt?
Heti egy edzést tartok a Cirkusz Vállalat próbatermében, de már csak azoknak, akik tényleg lelkesek és szívvel-lélekkel csinálják. Igyekszem inspirálni őket, tanácsokat adok nekik. Vannak kaszkadőr show-im, ahol filmforgatás-szerűen dolgozunk, amiből sokat tanulnak a tanítványaim.
Már kevesebbet dolgozol?
Hetvenéves leszek, már nem keresem annyira a munkát. Felneveltem három kaszkadőr-generációt. Azok a producerek, filmstábok, akikkel évtizedekig dolgoztam, már tudják a dolgukat. Megvannak az új emberek.
Hogyan gondolsz vissza a szakmában eltöltött évtizedeidre?
Csodálatos volt az egész!
Úgy érzed, hogy Magyarországon is meg vagy becsülve?
A minap egy barátommal Újpesten sétáltunk, és betértünk egy helyi kiskocsmába. Ült bent három ember. Az egyik megszólított: „Ugye te vagy „a” kaszkadőr?” Mondtam, hogy igen. Erre azt mondta: „Gábor, te vagy a kaszkadőrök királya!” Rengeteg visszajelzést kapok. Ez jó érzés.
A családi életed hogy alakult?
Két feleségemtől van két gyerekem, és már van egy unokám is. A család mindig fontos volt számomra. Családi háttér nélkül nem tudtam volna jól csinálni a dolgaimat. Társas lény vagyok, szükségem van a családra és a barátokra.
A mindennapjaid most is Óbudához kötnek?
Igen. Most is Csillaghegyen lakom. Nagyon szeretek olvasni. Rendszeresen járok Békásmegyerre, a könyvtárba, ahol jókat beszélgetek. Akárhányszor jövök-megyek Óbudán, eszembe jutnak a fiatalkori éveim, a sok foci, a gimnázium. A Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnázium igazgatója most kért meg, hogy segítsek neki a Kőrösi-napok megtervezésében. Mindennap lent vagyok a Duna-parton a kutyámmal. Rendszeresen átbiciklizek Újpestre és vissza. A haverokkal itt ultizunk Óbudán. Ez a környezet az otthonom. Óbuda a mindennapjaim része. Óbudától lehetetlen elszakadni.