A street art irányzata több mint harminc éve létezik. Városi és nyilvános, galérián kívüli képzőművészetet jelent. Az utcai művészet egészen különleges, újító, gerillamódszereket használó, intenzív stílusirányzat, egyfajta izgatószer, polgárpukkasztás, amely vizuálisan hat a város embereire. A műfaj világhírű képviselője a mindmáig rejtőzködő angol graffitiművész, Banksy.
Az utcai művészetnek azonban csak az egyik – a legismertebb, legvitatottabb és persze a legtöbbet szidott – ága a graffiti mint a vizuális kommunikáció sajátos formája, de nem az egyetlen.
Utcaművészetnek számítanak ugyanis az egyedi (nem kereskedelmi célú) poszterek, rajzok, tűzfalfestmények, a különféle méretű matricák, mintázatok, mini szobrok, domborművek, installációk is.
Kolodko Mihály családjával öt éve települt át Ungvárról Magyarországra. Ekkorra már több alkotását is megcsodálhattuk Egerben vagy Budapesten, beleértve a Liszt Ferenc repülőteret, ahol szintén található egy szobra. Legvitatottabb munkája – egy alkalommal be is dobozolták – Roskovics Ignác plein air festő szobra, melyet a turisták is igen kedvelnek és sűrűn szelfiznek vele. Ez 2014 óta látható a Lánchíd közelében, a pesti korzó elején.
Hogy miért éppen kisméretű szobrokat készít Kodolko? Jóllehet, alapvetően a monumentális szobrok érdekelték, ezek iránt jelentősen csökkent a kereslet, ráadásul a szoborállítást övező bürokratikus eljárás is kedvét szegte. A pályázatokra először kis méretben készítette el a szobrait, így meglátta a lehetőséget a miniszobrokban. Kolodko szerint a kis méretű szobrok ugyanolyan drámai erővel hatnak a szemlélőre, mint az óriási alkotások.
Az apró szobrok hamar népszerűek lettek.
Némelyiket sajnos el is lopták (Piszoár, Lisa Simpson, Bodrogi Gyula Süsü jelmezben), vagy letörték (Usanka). A kétbalkezes ezermesternek már a második példánya áll a Széll Kálmán téren, ezt a nézők viccesen Mekk Elek 2.0-nak hívják.
Kolodko Mihály a váratlanul, különböző helyekre lefúrt, és leragasztott miniszobraival izgalmas társasjátékot indított el, ami nemcsak ezek felkutatását, fotózását, hanem a háttértörténetek, a körülmények (miért ez a szobor címe, mik voltak az inspirációk, milyen személyes emlék volt az alapja, ki volt az adott személy, milyen történet fűződik hozzá, miért oda került) megismerését is jelenti. Ha valamennyi fővárosi művét szeretnénk megtalálni, lefényképezni, megcsodálni, több napos előkészítést, és keresgélést, sok kilométeres kutyagolást, vagy például egy kőbányai sörtúrát igényelne. De az eredmény feledteti a fáradozást!
Idén májusban tűnt fel Óbudán a kapatos római légionárius szobra. Az Amfiteátrum romjai ma is nyugalmat árasztanak, de körülötte magas, zsúfolt épületek találhatók, így nagy a kontraszt. A művész először ezt a kontrasztot szerette volna megmutatni, így az első verzió két alak lett volna: egy római katona egy kancsó borral és egy karddal a kezében, illetve egy orosz katona egy üveg pálinkával és egy kőműveskanállal. Később úgy érezte, hogy nem az ellentétet szeretné előtérbe helyezni, inkább a szépségre, a nyugalomra rezonál. A római katona első változata így Pulába került, ahol az ottani amfiteátrum épülete szépen fennmaradt.
Bízom benne, hogy Kolodko Mihály további miniszobrokkal ajándékoz meg bennünket, esetleg megrendezhetné második szoborkiállítását, akár az Esernyősben!
