Miért foglalkozol kerámiával?
Úgy hozta az élet, hogy kiderült, hogy ez a komfortzónám. A kerámiázás természetközeli hivatás, a vele való foglalkozás visszahat rám, megnyugtat, és azt látom, más emberek is valamilyen megnyugtató kikapcsolódást keresnek, ami egyben kreatív is és teljesen eltér a hétköznapoktól, segít elhatárolódni a stressztől, a megfelelési kényszertől. Amint érintkezünk az agyaggal, picit átszellemülünk, kicsit lelassulunk, lehiggadunk, és az alkotásunkat senki sem ítéli meg, az emberek megtanulják önmagukat és a saját munkájukat is kevésbé kritikusan nézni, és ez végső soron pozitív hatással van rájuk – és rám is.
Aztán az élet különös véletlenei úgy hozták, hogy abban a szerencsében részesülhettem, hogy a műhely meg tudott valósulni, és hogy ebbe a miliőbe másokat is be tudok vonni, hogy valamilyen mértékben mások is élvezni tudják az agyagozásban való elmélyülést.
Miért érdemes ellátogatni hozzád?
A Kerámiu alkotóműhelyben 12 fajta workshop van. A legnépszerűbb a cicás és a cuki. A cicás workshopon alapvetően 3 tányérkát készítünk, ezeket a vendég bizonyos keretek között szabadon variálhatja mélység, forma és mintázat tekintetében. Van felnőttesebb hangulatú workshop is, például a Patakmosta kavics nevezetű, ahol az effekt- és kristálymáz tulajdonságainak köszönhetően különleges színhatásokat és színátmeneteket tudunk létrehozni, de vannak tányérmintázó foglalkozások is, ahol mintázó hengerekkel, nyomdákkal, pecsétekkel, csipkékkel hozzuk létre az agyag felületén a dombornyomásokat, amit később mázakkal teszünk még látványosabbá. Olyan is van, amikor vissza kell jönni és a kerámiát a már megszáradt vagy egyszer kiégetett állapotában kell folytatni, mert a foglalkozás első 3 órájában, amikor még képlékeny és nedves az agyag, csak bizonyos munkafolyamatokig lehet eljutni, és bizonyos technikákat csak később lehet alkalmazni. A műhelyben lehet porcelánt és műgyantákat is önteni. Vannak már olyan műgyanták, amelyek nem tartalmaznak káros anyagokat, dermedés közben nem bocsátanak ki problémás gőzöket. A foglalkozásokon alkalmazott technikákat 10-től 80 éves korig bárki kipróbálhatja, így az alkotás öröme mellett sikerélménnyel és néhány nagyszerű kerámiával gazdagodnak a résztvevők. Az elkészült tárgy valóban használható a mindennapokban is, lehet belőle enni, mert károsanyag-mentes. Mivel a technológia annyira nem bonyolult, az alkotásba könnyen bele lehet merülni, és közben remekül ki is lehet kapcsolódni.
Milyen technikákkal dolgoztok?
Amikor kerámiát alkotunk, három technika jöhet szóba. Van a laptechnika, amikor lapokból építkezünk, van a felrakásos technika, amikor hurkákból vagy kisebb agyagdarabokból alkotunk, így lehet csöbrönkéket, vagy vázákat , üreges szobrocskákat gyártani, és lehetne korongozni, de szerintem a korongozás kezdők számára ritkán jó tapasztalás, mert itt nagyobb az esélye annak, hogy nem lesz sikerélményük. Mi a műhelyben főleg a laptechnikát alkalmazzuk, mert az a legegyszerűbb, persze ebben is vannak kihívások, lépések, amikre nagyon oda kell figyelni. Vannak workshopok, ahol a felrakásos technikát használjuk, mert az nagyobb szabadságot ad. A laptechnikánál korlátozottak a lehetőségeink alkotásban annak érdekében, hogy a tárgy biztosan túlélje az égetést. Ugyan nem tűnik bonyolultnak, de az, hogy a kerámia a kezdettől a végkifejletig eljusson, sok olyan sarkalatos pont van, ahol a tárgy megszűnhet létezni, szétrepedhet, felrobbanhat, eltörhet, deformálódhat, és ez nem feltétlenül rajtunk múlik. Figyelni kell az agyag tulajdonságaira, arra, hogy miből mit lehet készíteni, hogy fog száradni, zsugorodni. Bár a laptechnika kötöttebb, de ezért vannak a tematikus workshopjaim, hogy az idelátogatók kipróbálhassák, hogy mik a lehetőségeik az agyaggal.
Miért különlegesek azok a tárgyak, amelyek a műhelyedben készülnek?
A tárgyak együtt száradnak, hűlnek, majd amikor elegen összegyűltek, a malacrózsaszín kemencében összemelegednek a zsenge égetés során. Utána – mint egy szauna után – megmártóznak a mázakban, beszippantják a pigmenteket és a vizet, és pár perc alatt ez a mázréteg megmattul, porréteggé alakul át, majd mennek még egy kört a kemencébe izzadni, ami után teljesen felhevülten, boldogan összeégnek ekkor lesz kész a kerámia. A kerámiák azért lesznek nagyon cukik meg jók, mert vad szeretettel utómunkálkodom velük. Természetesen a vendégek is nagy szeretettel festik, formázzák, mintázzák őket, és követik az utasításaimat! Ha azt mondom: simogatunk, akkor simogatnak, ha kenegetünk, akkor kenegetnek. Így kissé megszemélyesítjük a tárgyakat alkotás közben, ami később kisugárzik belőlük.
Mi a kötődésed Óbudához?
Óbudán születtem és részben itt is nőttem fel. Itt laktunk, de iskolába és óvodába a Terézvárosba jártam a testvéremmel, mert a szüleinknek ott volt üzletük, így nekik kényelmesebb volt oda hordani minket iskolába. Már akkor rajongtam a képzőművészeti alkotásokért. A Liszt Ferenc-szobor a Liszt Ferenc téren nagy szerelmem volt. Odavoltam a szobrokért, anélkül, hogy bárki mondogatta vagy mutogatta volna. A kreativitásomnak jót tett, hogy minden nap közeget váltottunk. Ennek ellenére sohasem tudtam elképzelni, hogy a belvárosban éljünk. Élveztem, hogy a nappali dolgok ott történnek, mert az egy izgalmas közeg, sok különóránk volt, ott jártunk zeneiskolába és ilyen-olyan művészeti programokra. De amikor este hazajöttünk Óbudára! Akkoriban még nyugodt volt itt a környék, labdáztunk az utcán a szomszéd gyerekekkel, átmentünk egymás kertjébe, túrtuk a kis kukacokat. Jártunk a Rómaira, sokat bicikliztünk, sokat rosszalkodtunk, mindig bemásztunk a Fodrosba (Fodros Általános Iskola – szerk.), ott játszottunk nyaranta.