A szőlőtermesztési ágazatban egy-egy ültetvény igen hosszú életű, ezért kiemelten fontos a megfelelő talajápolás, a művelés fenntarthatósága. Történelmileg a szőlőművelés főként az eróziónak ellenálló, teraszos művelési rendszerben, kézi, illetve állati erővel történt. Ez a művelési mód évszázadokig fenntartható volt.
Az így kialakított ültetvény sokkal könnyebben volt gépesíthető, így a kézi munka igénye is csökkent. Azonban az évtizedek óta alkalmazott intenzív szőlőművelés hosszú távon károsítja az ültetvény talaját, és jelentős környezeti terhelést róhat a szomszédos területekre is.
A gyakori gépi taposás a talaj leromlását okozza. Ez elsősorban a talaj összetömörödését, levegőtlenné válását jelenti, ami hátrányosan érinti a talaj élővilágát, s így lassabban mennek végbe a lebontó és tápanyagfeltáró folyamatok. Továbbá az ilyen talajba a csapadék is nehezebben szívódik le a mélyebb rétegekbe.
Fokozza a problémát az éghajlat változása. Már saját bőrünkön is egyre gyakrabban érezzük, hogy megszaporodtak a hosszú, száraz időszakok, amiket sokszor igen heves esőzések követnek. Ezek szintén jelentős károkat okozhatnak, főleg abban az esetben, ha a meredek lejtőjű ültetvények talaját teljesen fedetlenül hagyjuk. Így a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadék akadálytalanul folyik le és a talajt is viszi magával.
Az iparszerű ültetvényekben egyes növényvédelmi problémák is hangsúlyosabbá válhatnak. A teljesen „tisztán tartott”, gyommentes ültetvényekben – a természetes ellenségek (pl. katicák, ragadozó atkák, ragadozó pókok) hiánya miatt – a kártevő rovarok könnyebben elszaporodhatnak, és csak fokozott kémiai rovarölőszer használattal szoríthatók vissza. Az ökológiai gazdálkodás során – ahol az ilyen készítmények használata kizárt –, még inkább hangsúlyos szerepet kap a hasznos élő szervezeteknek helyet adó, változatos életteret biztosító környezet kialakítása. A tudatosabb házi kerti, hobbi termelők szőlőművelési gyakorlatában is megfigyelhető a szemléletváltás, miszerint a talajt nem pusztán termesztő közegnek kell tekinteni, hanem a természet élettel teli részének, amelynek megóvása, diverzitásának, sokrétű élővilágának fenntartása a kertészeti kultúrák művelése mellett is lehetséges, sőt, szükséges.
A leggyakrabban alkalmazott talajművelési módszer egészen a közelmúltig a mechanikai talajművelés volt, azaz a talajfelszín felszántásával, kézi kapálásával „csupaszon”, „feketén” tartották a talajfelszínt. A talajművelés egy másik elterjedt módja, hogy a spontán gyomflórát meghagyják a sorközökben, és szükség szerint kaszálással, mulcsozással tartják azt karban. Előbbinek a hosszabb távon jelentkező problémái, utóbbinak az esetlegessége okozza a vesztét, kezdenek kimenni a divatból.
Ezeken kívül vannak alternatív talajápolási módok is. Az egyik ilyen, ha növényi mulccsal takarják a sorközök talaját. A kihelyezett holt növényi anyag, vagyis mulcs, igen hatékonyan óvja a talajt a kiszáradástól, a legtöbb gyomot visszaszorítja, valamint az erózió fékezésében is hatékony. Ami miatt mégsem széles körben elterjedt az alkalmazása, az az, hogy már kisebb ültetvényekre is igen költséges a beszerzése és kijuttatása. Ezen felül meredek lejtőkön időnként megnehezíti a munkagépek, vagy akár az emberek közlekedését, mivel nedvesen csúszóssá válik. Azzal is számolnunk kell, hogy néhány év után, a nagy mennyiségben kijuttatott nyers, szerves anyag kedvezőtlen irányba tolja el a talaj szén-nitrogén arányát, ami tápanyag-hiányt idézhet elő.
Ezt elsősorban a sorközökbe történő vetéssel érik el. Vethetnek például időszakos növénytakarót. Ez általában valamilyen gabonaféle, amit gyakran kiegészítenek valamilyen egyéves pillangós növénnyel (pl. vetési bükköny). Az ilyen sorköztakarást az év első felében hagyják meg, majd nyáron, amikor vízfelvétele már visszafogná a szőlőt, levágják mulcsnak. A módszer hátulütője, hogy minden évben újra kell vetni, ami továbbra is rendszeres talajbolygatással jár, továbbá természetvédelmi és esztétikai értéke sem kiemelkedő.
Az időszakos sorköztakarás mellett egyre gyakrabban találkozhatunk állandó vagy évelő sorköztakaró növényzettel, mint alternatív talajápolási megoldással. A leggyakrabban ez valamilyen fűmag, vagy fűmag-keverék vetését jelenti. Az így kapott sorköztakaró növényzet megfelelően védi az ültetvény talaját és gépekkel jól közlekedhető, azonban egy ilyen összefüggő gyeptakaró sűrű, egynemű gyökérzetet fejleszt, ami kevéssé engedi le a vizet, illetve kaszálás után párologtatása is nagyban megnő, amivel a kelleténél nagyobb vízkonkurenciát okoz a szőlőnek. Esztétikai és természetvédelmi oldalról tekintve pedig egy golfpályaszerű, egynemű pázsit szintén nem jelent különösebb előrelépést az élőhelyek kialakításában és a biodiverzitás megőrzésében.
Az utóbbi években ezért egyre többször vetnek a sorközökbe sokfajos keverékeket. Ezen keverékeknek számos előnyét tapasztalták már a szőlészeti gyakorlatban. Mindamellett, hogy a már korábban említett problémákra megoldást jelent, az ültetvények biodiverzitását is nagyban növelhetjük velük. Az ilyen keverékek jó esetben évelő fajok magjait is tartalmazzák, melynek köszönhetően a vetést, és így a talaj bolygatását nem kell rendszeresen, minden évben megismételni, így létrejöhet egy, az eddig említetteknél stabilabb élőhely, ami számos fajnak adhat otthont. Köztük olyanoknak is, melyek termesztési szempontból is hasznosak, mert a szőlő kártevőinek potenciális ragadozói. Azonban kiemelt figyelmet kell szentelni a vetni kívánt keverék összetételére: fontos, hogy lehetőleg alacsony növésű, eltérő gyökeresedési profilú növényfajokat keverjünk össze, melyek kevéssé versengenek a szőlővel az erőforrásokért.
A várható igen kedvező hatásai miatt tűzte ki célul az óbudai központtal működő Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet 2012-ben, hogy a hazai adottságoknak megfelelő, honos fajokból álló sokfajos magkeverékek vizsgálatába és fejlesztésébe kezd. A vizsgálat során három magkeverék megtelepedését, gyomelnyomó képességét és a szőlőre gyakorolt hatását vizsgáltuk, összevetve őket az üzemek általános sorközápolási technológiáival.
A három magkeverékben elvetett, mintegy 22 fajból bár mind megtelepedett, de sok közülük túl hamar kikopott, vagy csak nagyon szórványosan jelent meg, esetleg csak néhány helyszínen mutatott jó eredményt. Viszont voltak fajok, melyek minden vetett parcellában megtalálhatóak voltak, és megbízhatóan borították a talajt. A több mint hat éves vizsgálat tapasztalatai alapján állítottuk össze a hat általánosan bevált növényfajból álló, ÖMKi Élő Sorköz névre keresztelt, optimalizált magkeveréket, ami azóta kereskedelmi forgalomban is kapható. A fajgazdag magkeverékek helyes alkalmazásáról pedig gyakorlati útmutatót jelentettünk meg.
Az eddigi eredményekre alapozva idén júliusban egy új, nemzetközi szőlősorköz takarónövényzet hatásait vizsgáló kutatás indult, amelyben az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet is partnerként vesz részt. A LIFE VineAdapt projektben nyolc kutatói és ágazati partner vesz részt Ausztriából, Franciaországból, Németországból és Magyarországról, a kísérletek helyszínét pedig összesen mintegy 50 szőlészet biztosítja, összesen mintegy 50 hektárnyi területen. A projekt egyik legfőbb célja az, hogy az adott térségben honos fajokkal növeljük az ültetvények biodiverzitását, hogy ezáltal minél több olyan ökoszisztéma szolgáltatást hozzunk vissza a szőlőültetvényekbe, amelyektől azok művelése fenntarthatóbbá válik, és jobban ellenállhat az éghajlatváltozás okozta nehézségeknek.
Ehhez egy egyszerű, ámde nemzetközi szinten kipróbált módszert fogunk alkalmazni, aminek teafilter index („tea bag módszer”) a neve. A vizsgálat során kétféle teafiltert fogunk elásni az ültetvényeken és az azokban található tealevelek tömegét 3 hónap elteltével visszamérve képet kaphatunk arról, hogy mennyire hatékonyak a lebontó folyamatok az egyes kezeléstípusokban. Arra számítunk, hogy a vetett parcellákban sokkal aktívabbak lesznek a lebontó folyamatok, ami fontos a humuszképződés és az ültetvény tápanyagkörforgása szempontjából.
Ezen felül fontosnak tartjuk, hogy pontos adatokat nyerjünk arról, hogyan hat a takarónövényzet magára a szőlőre. Ezért a projekt során végig figyelemmel fogjuk kísérni a termés mennyiségének és minőségének változását a különböző kezelésekben. Sokszor éppen a termés mennyiségének csökkenésétől, minőségének romlásától, vagy a szőlő egészségi állapotának romlásától való félelem tartja vissza a szőlőtermesztőket a takarónövényzet telepítésétől. Fontosnak tartjuk ebben a vizsgálatban is számszerűsíteni és tisztázni, hogy pontosan milyen változásokra számíthatnak a hazai termelők.
A projekt során számos csatornán adunk hírt vizsgálatainkról, eredményeinkről, hogy felhívjuk a figyelmet a klímaváltozás-tűrő és faji sokféleséget támogató módszerek alkalmazásának előnyeire a hazai szőlészetekben. Sőt, mivel a vázolt vizsgálatokat párhuzamosan négy országban is el fogják végezni egyszerre, a projekt eredményei nem csak Magyarországon, de Európa-szerte is érdeklődésre tarthatnak számot.
A LIFE VineAdapt (LIFE19 CCA/DE/001224) projekt az Európai Unió LIFE programján belül a LIFE Éghajlat-politika alprogram támogatásával valósul meg.
