Ezek a Budapesten is egyedülálló, legálisan használható, több száz m²-es felületek hosszú ideje kiemelkedő rangot és megbecsülést vívtak ki nemcsak a hazai, hanem a külföldi writerek körében is. A HÉV-utasok vagy az arra bringázók, kocogók, kisanyukák babakocsival, kutyasétáltatók nem győzik kapkodni a fejüket az új és még újabb rajzok láttán.

Évek óta legalább kéthetente végigfotózom (nemcsak) ezeket a falakat, az új képeket fel is teszem a közösségi oldalamra. Ezért sűrűn találkozom az itthoni és nemzetközi graffitisekkel, svájciakkal, olaszokkal, csehekkel, lengyelekkel és még ki tudja hány országbelivel.

Mi is az igazi, eredeti, valódi, ortodox graffiti?

A vízválasztó a betű- (kalligrafikus), nembetű graffiti között húzódik. A hazai graffiti nagy mágusai (mint például Sági Bálint, Kosa, Fork Imre és még sokan) a betűtípusok mellett törnek lándzsát, míg a többieket rendre kritizálják, nem tartják igazi graffitinek. Ez a felfogás alapvetően a graff történelméből indul ki, vagyis a tagekből, a falfirkákból, a throw upokból, a metrórajzokból.

A betűgraffiti óriási fejlődésen ment át, rengeteg típust (Block, Bubble, Silver, Wildstyle, Old School stb.) lehet megkülönböztetni, a writerek ezeket rendre gyakorolják is a legál és nem legál falakon egyaránt.

Természetesen a nembetű graffitiknek (figurális, absztrakt, karakter, vegyes, R.I.P. stb.) is számtalan változata és művelője létezik, Nikon újabban Photoshop rajzokat készít a közösségi oldalakra, rajzait kiállításra is vitte; Taker egy éve nem fújt a Filán; Koliger a Fork crewban dolgozik; TransOne, Fatheat elsősorban a Színes Város Budapest akciókra koncentrál, de ne feledkezzünk meg például Banksy világhírű stencil munkáiról sem. Nagy vihart kavart az elárverezett, majd ezt követően mindenki szeme láttára automatikusan ledarált rajz.

Annak érdekében, hogy megállapítsam ennek a csoportnak a számarányát a Fila-falakon, végeztem egy kis kutatást. Tavaly kora tavasszal 18 alkalommal fotóztam, és összesen 960 falrészt rögzítettem, ezeket besoroltam, az adatokat felvittem egy táblázatba, és egy kicsit statisztikáztam is. Mielőtt a matekot nem kedvelők gyorsan tovább lapoznának, csak a végeredményt teszem közzé.

Vagyis a betűgraffitik aránya több mint 76%, a vegyes (betű és karakter együtt) rajzoké 15%, míg a csak karakterek csupán 7%-ot képviselnek. Tehát jelenleg semmi sem fenyegeti a betűgraffitik hegemóniáját, az ortodox writerek megnyugodhatnak.

Mit keresnek az emlékrajzok a Filán?

Ez a vita akkor lángolt fel igazán amikor Taker 2016. június 28-án Bud Spencer halálára emlékfalat fújt a Viking-felület közepére. Ezzel a rajzzal kapcsolatban rögtön két érdekes probléma is keletkezett.

Tamás a nembetű graffiti típuscsoportban sajátos megjelenési formát, nevezetesen a fotó­grafikát műveli. Ezt azonban a graffitis társadalom egy része egyáltalán nem tolerálja, sőt kifejezetten kritizálja.

Csak érdekességképpen, ha most egy hevenyészett közvélemény-kutatást végeznénk ez ügyben, a 49 év fölötti korosztály bizonyára pozitívan értékelné ezt a stílust, nem is beszélve a Bud Spencer-emlékfalról. Tehát a graffitit fogyasztó közönség befogadta, vagy mondhatni rajongott is ezért a falfelületért.

Az esemény óriási publicitást kapott több médiában és az elektronikus felületeken is. Ez tulajdonképpen jót tett a graffitinek, hiszen alapvető kérdés a fame, vagyis az elismerés, a dicsőség, de méltánytalanul eltolta az érdeklődést a karakteres emlékfal irányába.

Ez a hely a filmszínész fanjainak, ismerőseinek, tisztelőinek zarándokhelyévé vált, sőt, amikor Bud Spencer fia Óbudán járt, ő is tisztelgett az emlékkép előtt, rövid idő alatt számtalan emlékfotó és szelfi készült.

A másik probléma az volt, hogy Taker egy méretes féltéglát dobott az ún. „emlékfal” pocsolyába, ami tovább gyűrűzött, szépen csendben dagadt, majd tavaly áprilisban, mint egy megállíthatatlan cunami, elmosta ezt a rajzot.

Azt azonban tudni kell, hogy a writerek is emberből vannak, tehát ha gyász éri őket, különösen, ha egy crew-tag, vagy közkedvelt ember távozik, akkor R.I.P. (Rest In Peace), „Nyugodj békében” típusú rajzot készítenek, lehetőleg a nagy látogatottságú legál falakra. Ezek egy részét a graffitis scéna elfogadja, respektálja, és hosszú ideig háborítatlanul láthatók is. Gondoljunk csak az Erőss Zsolt vagy Kis Peti hegymászókkal kapcsolatos rajzokra. De volt olyan eset is, amikor Paja G.-nek két különböző emlékét is láthattuk egyszerre.

A tavalyi év legnagyobb eseménye a Bázis Store (Sági Bálint) szervezésében az április végi „Fila graff jam” volt. Úgy gondolom, hogy ez lehetett a valaha lebonyolított legnagyobb graffiti esemény ezeken a falakon.

A teljes felületet sötétkékre lealapozták, végig fröcskölték, tehát minden korábbi rajz immár egy pillanat alatt az enyészetté vált. Ezzel eldőlt a vita, hogy emlékfal-e a Fila, mert R.I.P. rajz azóta sem készült.

Mit hozhat a jövő a Filára?

A Fila graffiti falak jövőjét két esemény határozza meg. A BUSZESZ eladta a teljes területét egy befektetőcsoportnak, akik itt lakóparkot építenek majd. Azóta le is dózeroltak majdnem minden épületet. Megmaradt a több emeletes ipari műemlék csarnok, a hatalmas téglakémény és az irodaépület.

Minden bizonnyal költségkímélő, zajvédő és biztonsági szempontból jelenleg épségben található a HÉV felöli és a Bogdáni úti, egyébként mívesen elkészített téglakerítés. Ezeket ma még előszeretettel használják a graffitisek.

A volt Budapesti Harisnyagyár, jelenleg Viking területére grandiózusabb tervek készültek. Az ECE befektető és plázaüzemeltető cég egy hatalmas bevásárló- és kulturális központot gondolt erre a területre, amely magában foglalja a Ladik utca túloldalát is egészen a BMW autószalonig. Ami viszont nem képezi a projekt részét, az a HÉV felőli oldalon lévő régi emeletes csarnok, a kazánház és természetesen a kémény. Ez jó hír a writereknek, mert egyelőre megmaradnak a fújható kerítésfelületek.