Óbuda-Békásmegyer szerencsére bővelkedik természeti értékekben, a fővárosban az egyik legnagyobb zöld felülettel rendelkezik, több természetvédelmi terület is található a kerületben, itt van a Mocsáros, a Róka-hegy, az örök viták kereszttüzében álló Római-part, a Hajógyári-sziget, az Aranyhegyi-patak, hol szelíden, hol zúgva erre folyik a Duna, de igazi tó csak egy van, a Gőtés.
Ez a szabadidő aktív eltöltésére kiválóan alkalmas tó és park Békásmegyer és Ófalu határában, a Honvéd, Mező, Hegyláb utcák, valamint az ELMŰ trafóállomás által határolt területen található. A négylábúak ki vannak tiltva a füves, nádas területről, és mindenki biztonságát egy térfigyelő kamera is segíti. A területet nyugatról nagyfeszültségű légvezeték szeli át, és egy hatalmas acéloszlop is terebélyesedik a negyedik kis tó mellett. A helybéli látogatók az andalgás mellett etetik a récéket (nem kellene!), és „pecáznak” is, bár én halat nem láttam a vízben, méretes ponty tehát nem akadhat horogra.
A hányatott sorsú terület a múlt század harmincas éveiben csupán egy Csillaghegyig elnyúló vizenyős rét volt, amelyet a Békás- (Róka-) forrás, valamint az ófalui domboldalakról ide gravitáló felszíni csapadékvíz táplált. A felesleges vizet a máig megtalálható Békás-patak vezette el. A megpróbáltatások a Békásmegyeri lakótelep építésekor kezdődtek, a régi házak bontásával, a tereprendezéssel, a felvonulási létesítmények építésével, a betonelem-előregyártó üzemmel, az egész lakótelepet árammal ellátó ELMŰ transzformátorállomás építésével, és a nagy panelházak felhúzásával. A területet az alapgödrökből kitermelt földdel, építési törmelékkel feltöltötték, míg végül a Gőtés-tó a korábbi zsombékos rét töredékére zsugorodott.
A lakótelep elkészült, be is népesült, de a Gőtés- tó kálváriája nem ért véget, a területet nem rendezték, sorsára hagyták, az odahordott építési törmelékkupacok rendre „szaporodtak”, és gyakorlatilag egy illegális hulladéklerakóvá degradálódott az egykor szebb napokat látott rét. Szerencsére néhány civil szervezet, aktív helyi lakos, tanár, biológus szakember és egyetemi hallgató nem hagyta veszni a tavacskát. Kezdeményezésükre a Gőtés-tó védelme 1992-ben bekerült Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat Természetvédelmi Koncepciójába. Az önkormányzat rehabilitációs tervet készíttetett, kutató fúrásokat finanszírozott, és a kotrási munkákra jelentős összeget szánva a kiviteli munkákat megrendelte.
A Gőtés-tó rehabilitációja 1996 őszén kezdődött. Első ütemben a Békás-forrás felőli, nyugati terület végleges formáját és rézsűjét alakították ki, a vízpótlás biztosítására a forrást megkotorták, a tóból kiemelt földet és iszapot elszállították. A következő tavaszon elvégezték a tó partjának megkötését és a környezet tereprendezését, valamint a növények telepítését. 1997 végére a további tórészek kialakítása is elkészült, így létrejött a négy, egymással összefüggő vízfelület, amelyeket kisebb csatornák, átereszek, csövek kötnek össze. A területet rusztikus, kéregtelenített, felületkezelt ágfából készült kerítéssel bekerítették, ezeken kapukat is nyitottak, majd hasonló anyagból padok, kishíd, egy esőbeálló és szemétgyűjtők is készültek.
A címben szereplő „vadregényes” jelző egyáltalán nem újságírói túlzás, ha megvizsgáljuk a picurka, mintegy 0,5 km2-es terület faunáját és flóráját.
Számomra is meglepetés volt látni és persze fényképezni a tőkésrécék mellett a vízityúkot, és az örvös galamb párt is. Az énekes madarak lelkesen „áriáznak”, a szarkák cserregése és sokasága már megszokott egész Békáson. A hangkavalkádba időnként a békák is besegítenek. Nekem nem volt szerencsém a sűrű nádasban sem pézsmapockot, sem mocsári teknőst látni. A repülő rovarok közül több szitakötő hintázik a nádszálakon.
Sok fát, valamint fás és lágyszárú bokrot lehet találni, ezek egy része 30–40 éves lehet, de vannak a Mező utcai oldalon nemrégen ültetett méretes facsemeték is. Láthatunk fűzeket (fehér, szomorú, csöröge), nyárfákat (szürke, fekete, jegenye), juharokat (korai, hegyi), kőrist, de van itt fehér akác, és nagy meglepetésre júliusban virágzó rózsaszín akác változat is, elég nagy területen. Több termő, szelíd diófa is nő itt, lehet, hogy mókusok „ültették” őket. A fák nagyobb része jó állapotban van, de találni kiszáradt törzseket is. Mind a négy tavacska tele van náddal, az úszkáló vízi madarak legnagyobb örömére, nyílt vízfelület alig akad. Több kúszó (vadszőlő, repkény, iszalag) és éppen virágzó növényt látni, ezek egy része a nádszálakra tekeredve pompázik.
Érdemes tehát a Gőtés-tavat, valamint változatos és számtalan meglepetést tartogató környezetét pihenésre, piknikezésre, csendes szemlélődésre, biológiai ismereteink bővítésére magányosan vagy családostól, bringával vagy gyalogosan felkeresni. A természet az év bármely időszakában sok érdekességet tartogat számunkra, otthon ne hagyjuk a fotómasinát! Egy békási blogger némi költői túlzással „Tündérkertnek” nevezte ezt a színes oázist.
(a szerző erdész, fotográfus)
