Balogh Réka

Az esernyős nők nem csak Óbudán várakoznak

Varga Imre Várakozók című szoborcsoportját sokan ismerik, nőalakjai életre kelnek szemünk előtt, ha az óbudai Fő térre gondolunk. Az 1986-ban felállított, négy esernyős nő bronz szobra száz és száz magyar és külföldi turista fényképein szerepel. Randevú helyszínéül szolgál idősnek és fiatalnak egyaránt. Jelentőségéről árulkodik, hogy Esernyős néven kulturális központot neveztek el róla, mely ma is ott áll pár méterre a szobroktól. Sokan ismerik és szeretik a népszerű óbudai jelképet, de kevesen tudják, hogy az esernyős szobrok az óbudai mellett díszei más helyszíneknek is. Kétalakos változata például 1992-ben amerikai megrendelésre Los Angeles-be került.

 

A szoborcsoport témáját Varga Imre szobrászművész egyik párizsi útja szolgáltatta. Barátjával, a párizsi magyar nagykövettel az utcákon sétálva szegényes öltözetű prostituáltakat láttak ázva-fázva várakozni. Ez a kép beleégett a művész emlékezetébe, és hazatérve megformázta a nők alakjait (egyikük francia, a másik német, a harmadik angol, a negyedik pedig magyar). Egy korábbi cikkünkben az akkor még élő művész maga mesélt párizsi emlékeiről, a szobrok keletkezésének történetéről.  Elkészülésük után az alkotások Párizsba kerültek kiállításra, ahol nagy népszerűségre tettek szert. Hazatérésük után rögtön az óbudai Fő téren állították fel őket, bár a politikai vezetők erkölcsileg provokatív témájuk miatt eleinte rossz szemmel néztek a szobrokra.

Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész már fél éve nem él köztünk. A 96 éves korában elhunyt alkotó köztéri szobraival Magyarországon kívül Európa más országaiban is találkozhatunk. Kiemelkedő művészeti tevékenységét Európa szerte a Kossuth-díj mellett több díjjal, kitüntetéssel ismerték el. Kevesen tudják, de tíz éven keresztül országgyűlési képviselő is volt. Óbudán 1983 óta állandó kiállítása működik a Laktanya utcában.

A Budapest Galériához tartozó Varga Imre gyűjteménybe (ha kiállítótereink megnyílnak végre) könnyen ellátogathat a felfedező, ha a Fő tér látnivalói után még kulturális örömökre vágyik. Itt ugyancsak találhat a Várakozók témájában kincseket, kisplasztikákat bronzból.

Ha az Óbudain kívül más, Varga Imre által készített Várakozókat is megcsodálnánk, nem kell messzire mennünk a fővárosban. A Budai vár szívében található az a kis ékszerdoboz, melyet Koller galériának neveznek. A már harmadik generáción átívelő galéria (eredetileg Rézkarcoló Művészek Alkotóközössége RMAK) 1953 óta biztosít teret és alkalmat ad arra, hogy műalkotásokban, kiállításokban gyönyörködhessenek az érdeklődők.

Mint Magyarország első magángalériája 1980-ban nyitotta meg kapuit a várnegyedben, Amerigo Tot műteremházában. Varga Imrének volt itt már kiállítása 1993-ban és 1999-ben is, és a Kossuth-díjas művész alkotásait ma is őrzik a galéria falai. A szobrászművész két esernyős szobra szinte keretbe foglalja a helyszínt. Az egyik egészalakos szobor már a bejáratnál, a belső udvaron köszönti az érkezőt. Szomorkás hangulatban, kistáskáját hóna alatt szorongatva mutat utat a galéria bejáratához.

Fotó: Balogh Réka

Miközben már a belső térben járunk, sétánk során magyar és nemzetközi, kortárs és modern művészek munkáival találkozhatunk. Hirtelen egy újabb Varga Imre alkotás kerül látómezőnkbe, mely kisplasztika a Várakozó címet viseli. A márvány talapzatú bronz alkotás egyalakos, egyedi és méltó dísze a galéria jelenlegi kiállításának.

A kiállításon átsétálva a romantikus, buja és zöld szoborkertbe jutunk. Itt újabb esernyős nőalak fogadja a látogatót. A lámpaoszlop alatt várakozó nő táskáját kezében tartva, magas gallérja mögül figyel. Felügyeli a kertet és elbűvöli azt, aki elsétál előtte. A kertben elhelyezett alkotás amerikai magángyűjteményből került a Koller galériába a hozzá tartozó lámpaoszloppal együtt. Szintén egyedi alkotásról beszélhetünk.

Elköszönünk most a várnegyedtől és Budapesttől. Következő helyszínünk a Balaton déli partja. Varga Imre Somogy megyei művész lévén szülővárosába is számos szobrot készített. Például Krúdy Gyula, vagy Czóbel Béla szobra mellett – az óbudai eredeti után – a Balaton fővárosának, Siófoknak is megalkotta a Várakozókat. Az ott csak Esernyősöknek hívott hölgyek ugyancsak négyen várakoznak az esőben. Alakjuk 2003 óta ékesíti a siófoki Fő teret. Az embernagyságú, körbejárható szobrok egészen hasonlatosak az óbudaiakhoz, elhelyezésük azonban különbözik, és közelebb is állnak egymáshoz. A négy alakból egy kissé kibújik esernyője alól, az ég felé tekint, mintha megadná magát a természet erejének. Engedi arcára hullani a kövér esőcseppeket.

Mindegyik Várakozók változatban közös az üzenet és a hangulat. Mind a szomorú, a kiszolgáltatott fiatal lányokat ábrázolja, kik elhagyatott utcákon, lámpaoszlopok alatt kliensekre várnak. Áznak és dideregnek az esőben, és egyetlen féltve őrzött kincsük kicsiny táskájuk a kezükben. Esernyőjük alá bújnak, szemük a messzeségbe, a kilátástalan jövőbe tekint. Ezekről a lányokról mesél nekünk Varga Imre. A prostituáltakról, akik a párizsi utcákon dideregve csak várnak és várnak…