Keresés
rovatok
blog | 2020 blog
Fotó:
Óbudai Múzeum
Bemutatkozik az Óbudai Múzeum
Múzeumhétfő
Az Óbudai Múzeum a tradíciók és a modernitás együttes színtere, a helyi kultúra őrzője és továbbörökítője korszerű muzeológiai eszközökkel. A nyitott múzeum több generáció számára kínál találkozási pontot térben és időben, az élményszerű formális és informális tanulás helyszíne, gyűjteményén és programjain keresztül élő kapcsolatot tart Óbuda lakosságával és az idelátogatókkal.

Az Óbudán található múzeumok száma már-már a belvárosi kerületekben vagy a nagyobb vidéki városokban található múzeumok számával vetekszik. Mindemellett az itt található közgyűjtemények egymáshoz való közelsége okán egy helyi múzeumi negyed hangulata sejlik fel.

Óbuda újkori múzeumtörténete Pálóczi Edgár nevével kezdődik, aki 1927-ben alapította meg Óbudán a főváros első helytörténeti múzeumát, amelyet Óbudai Árpád Múzeumnak neveztek el. Mivel a gyűjtemény anyaga a II. világháború alatt elpusztult és az intézmény megszűnt, ezért e korai közgyűjtemény hivatalosan nem tekinthető az Óbudai Múzeum jogelődjének. A mai múzeum elődje a főváros egyesítésének 100. évfordulójának évében, 1973-ban alakult Óbudai Helytörténeti Gyűjtemény néven, a következő évben pedig megalakult a gyűjtemény első filiáléja, a Kun Zsigmond Lakásmúzeum. Az első húsz évben a múzeum nem önálló intézményként, hanem az Óbudai Művelődési Központ, majd az Óbudai Társaskör részeként üzemelt. Az 1990-es évek közepén kilépett a Társaskör hatóköréből, majd a Művelődési Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályának határozata értelmében a helytörténeti gyűjtemény 1996-ban múzeumi besorolást nyert és azóta területi múzeumként működik.

Az intézmény fenntartója, Budapest III. kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata 2007-ben új kulturális koncepciót készített, amelyben a múzeumnak kiemelt szerepet szánt. A szerep betöltésének feltételeként a múzeum alapvető megreformálásának igénye fogalmazódott meg, amelynek célja „a múzeum teljes szakmai és működési megújítása, a kerület kulturális és oktatási életébe történő bekapcsolása”.

Az Óbudai Múzeumban 2008-ban bekövetkezett váltás egy új koncepció felépítését és megvalósítását is jelentette, amelynek középpontjában a gyűjtemények, a kiállítások, a III. kerülethez kötődő különböző hely- és társadalomtörténeti kutatások és a szakszerű, professzionális múzeumpedagógia került. Természetesen a négy téma mindenféle szempontból összekapcsolódik, a különböző területeken elért eredmények automatikusan vitték előbbre a többit.

A gyűjtemények szempontjából elsődlegessé vált a raktárrevízió, amelynek elvégzése után már pontos képet kaptunk arra vonatkozóan, hogy milyen tárgyak vannak a raktárban és milyen tárgycsoportokat lehet létrehozni, vagyis ki lehetett alakítani egy, a muzeológia követelményeinek megfelelő gyűjteményi rendet, beosztást. Ennek ismeretében pedig lehetővé vált a szisztematikus gyűjtés, feldolgozás és fejlesztés. Időközben (2012) a múzeum kötelékébe került a Textilmúzeum gyűjteménye is, aminek következtében a gyűjtemény összetétele és szerkezete erőteljesen kibővült, a feldolgozás módszertana azonban az egyéni jellegek megtartásával megmaradt. A szakmai munka elismeréseként a 2013-as évre vonatkozóan az intézmény elnyerte „Év Múzeuma” díjat.

2015-ben lehetővé vált, hogy a gyűjtemények egy internetről elérhető adatbázisban is rögzítésre kerüljenek. Így egy újabb lehetőséggel növekedett a gyűjtemény feldolgozása, közzétételének lehetősége. Emellett az adatbázis által a múzeum szorosabban kapcsolódhat a múzeumok országos közösségéhez, ami által gyűjteménye szélesebb körben is jobban megismerhetővé válik.

Mivel a múzeum muzeológusállományában megtalálható történész, néprajzos, régész és művészettörténész is, ezért adva volt és van a lehetőség, hogy Óbuda és a III. kerület múltját több szempontból, a különböző társadalomtudományok kutatási módszereit felhasználva vizsgáljuk meg. A kutatások fontos csoportját jelentik a meghatározott idejű, egy-egy témakört felölelő kutatások (pl. jelenkutatás, Faluház, városi házak, panelek, gyáripar, vendéglátás, vallási, nemzetiségi csoportok, kiscelli kegyhely stb.), amelyek kiállításokban, kiadványokban, előadásokban kerülnek bemutatásra.

A 2010-ben megnyílt új helytörténeti állandó kiállítás tervezésénél („Óbuda – Egy város három arca”) elsősorban az volt a szempont, hogy a település történetéről olyan összefüggő képet kapjon a látogató, amelyben különböző szempontok alapján kísérheti végig a város történetét a középkortól az 1970-es évek végéig.

Az elkövetkező években a múzeum állandó kiállításainak a köre folyamatosan bővült. 2013-ban „A Goldberger…” címmel, a Lajos utcai telephelyen nyílt meg a Goldberger család- és textilgyár történetét bemutató kiállítás. 2016-ban „Játék a városban” című, Budapest egyetlen állandó játéktörténeti kiállítása nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A következő évben, 2017-ben az állandó helytörténeti kiállítás újabb részeként a kastély pincéjében került kialakításra Óbuda és azon belül is a Fő tér középkori épületeit bemutató, „in situ” jellegű kiállítás, amely az izgalmas „Templomok a talpunk alatt” címet kapta.

Az időszaki kiállítások tekintetében elsősorban arra törekedtünk, hogy olyan témákat érintsünk, amelyek fontosak és érdekesek a kerület történetében, azonban az állandó kiállításból – leginkább gyakorlati okok miatt – kimaradtak. Így azt lehet mondani, hogy az állandó és az időszaki kiállítások egy rendszerben elhelyezhetőek, kiegészítik egymást és sok esetben a látogató maga is felfedezheti az összefüggéseket, ami által be tudja illeszteni az időszaki tárlatok által bemutatott jelenséget az állandó kiállítás történeti folyamatába.

Az utóbbi években megnövekedett azoknak a kiadványoknak a száma, amelyek közvetlenül a múzeumhoz kötődnek, számos kiállításhoz készült tárlatvezető, jelentek meg tanulmányok, önálló kötetek, ismeretterjesztő periodikák.

A megújult múzeum a kezdetektől fogva arra törekedett, hogy a múzeumpedagógia felhasználásával egy látogatóbarát múzeum és kiállítás épüljön, olyan tárlat, amely aktivitásra ösztönzi az ide betérőket, illetve számottevő múzeumi foglalkozásokat lehet köré építeni. Az elmúlt tíz évben felrajzolható az egyre jobban kiépülő múzeumpedagógia rendszer, amelynek eredményeképpen elmondható, hogy a múzeumpedagógia területén, a budapesti helytörténeti múzeumok, gyűjtemények körében egyértelműen vezető szerepet tölt be a múzeum. Ezen túlmenően, azonban már országosan is felfigyeltek az Óbudai Múzeumban zajló múzeumpedagógiai tevékenységre, aminek visszaigazolása a 2015-ben elnyert „Múzeumpedagógiai Nívódíj”, illetve több felsőoktatási intézményben, felnőttoktatási rendszerben való oktatói részvétel lehetősége.

A legújabb, a Bán & Lazetzky művészcsalád életén és munkásságán keresztül Óbuda múltjába betekintő kiállítás virtuális tárlatvezetései:

Bővebben az Anziksz tavaszi számában megjelent cikkben olvashatnak a kiállításról.