Ludi Florales – Floralia az antikvitásban
Flora a római mitológiában a virágok, a növényvilág, a rügyező fák, a fiatalság, a tavasz és a termékenység istennője.
Gyakran együtt tisztelték Ceresszel, a gabonaültetés és az anyai szeretet istennőjével vagy Tellusszal, a föld istennőjével, a termőföld termékenységének biztosításával kapcsolatban. Ovidius, a római aranykor költője a görög Khloris (a zöldellő, viruló) nimfával azonosította. Egyes elképzelések szerint férje Zephyros, a virágzást segítő langyos nyugati szél istene. Mások Faunusnak, az erdők-mezők urának párjaként tisztelték. Tőle kapta a mezők és a kertek fölötti uralmat. Ő adományozta az embereknek a mézet is.
Flora kultuszát a rómaiak a szabinoktól vették át. Titus Tatius, a szabinok királya (Kr. e. 779–748) vezette be nem sokkal Róma alapítását (Kr. e. 753 után) követően. Így már Róma második királyának, Numának korában (Kr. e. 756–673) is imádkoztak hozzá. Az istennő tiszteletére állított első szentélyt Rómában építették fel a Kr. e. 241–238 körül pusztító szárazság után. A tiszteletére állított egyik templom a Quirinalis dombon állt, a másik az Aventinus domb alsó lejtőjén, a Circus Maximus közelében. A kultusz tiszteletének ápolására saját, államilag támogatott főpapja (flamen Florialis) volt.
Flora ünnepét, a Ludi Floralest a szenátus Kr. e. 238-tól rendelte el, amikor is a szél és a jégeső elpusztította a virágok jelentős részét. Az ünnep a megismétlődő terméskárok hatására Kr. e. 173- tól már évente került megrendezésre. A játékok megtartására az első templom felszentelésének napjától, április 28-tól került sor.
A Ludi Florales magába foglalt színi előadásokat, mímuszokat is, ahol gyakran pikáns témájú színdarabokat adtak elő. Az ünnep része volt a mókás cirkuszi játék, ahol vadállatok helyett nyulakat és kecskéket eresztettek egymásnak. A résztvevők színes ruhákba öltöztek, virágkoszorúkkal díszítették magukat, melyek közül a rózsa volt a legkedveltebb növény. A nők a virágok pompáját utánozva tarka ruhákban, virágkoszorúzott fővel jelentek meg. A gyakran pajzánná és kicsapongóvá váló tavaszünnep idején obszcén ábrázolásokkal bíró érméket, babot, lencsét, csillagfürt és bükköny magot szórtak a nép közé. A hat napon át tartó táncos mulatozás során bőséges lakomákat rendeztek a szabadban. Floralia alkalmával a római városok lakossága gondtalan örömben úszott.
A római tavaszünnep – Floralia napjainkban
A Floralia az Aquincumi Múzeum legnagyobb római hagyományőrző rendezvénye, 1989 óta minden évben megrendezésre kerül. Szervezője a múzeum egyesülete, az Aquincum Baráti Kör, amely megalakulásakor célul tűzte ki, hogy feleleveníti a római hagyományokat. Ezek szellemében került sor többek közt a bor ünnepére (Vinalia/Dionüszia), a nimfa ünnepre (Fontanalia), Apollo ünnepére (Ludi Apollinares) és a Saturnaliára is, amelyben a karácsonyi ünnepkör ősét tisztelhetjük.
Az Aquincumi Múzeum 2012-ig szezonálisan nyitvatartó múzeum volt, így a Floralia időpontja egybeesett a májusi szezonnyitással.
Az ókori ünnep hangulata az előkerült régészeti, történeti emlékek segítségével idéződik fel. A programok utalnak a hajdan volt Ludi eseményeire: tömegeket szórakoztató mulatságok, színházi, amfiteátrumi játékok. Ünnepi menet idézi fel a hajdani zarándoklatot a római-parti forráscsoporttól a város főutcáján a város nagy szentélyébe. Tisztelgő áldozat várja Flora istennőt az aquincumi forumon.
A Floralia mind az előadások, mind az életmód-bemutatók tekintetében igyekszik hű maradni az ókori hagyományokhoz, és minden korosztály számára élményszerű programot nyújtani. Minden év májusában egy hétvégére újra életre kel az ókori Aquincum. A kövezett utcák mentén árusok jelennek meg portékáikat kínálva. A kézművesek asztalainál a korabeli mesterségek technikái ismerhetők meg. A nyüzsgő városi forgatagban előkelő római patríciusok, polgárok, rabszolgák, kézművesek, művészek jelennek meg. A kíváncsi látogató bepillanthat a legiosok, a gladiátorok és a barbár törzsek életébe. A város romjai közt a hagyományőrző csapatok táborai kereshetők fel, ahol bárki felöltheti felszerelésük tárgyait. A két nap során az Aquincum városát védelmező legiok katonái, rómaiak és barbárok csapnak össze, gladiátorok mérkőznek meg.
A város piacánál a levegőt római ételek illata járja át. Két napra ismét benépesülnek a 2000 éves város utcái, megelevenedik az aquincumi forum, és egy rövid időre minden érdeklődő római polgárrá válhat.
Az ünnep virágos vonulatát fiatal virágkötők munkái képviselik. Ők az egykori polgárváros utcáit, tereit, épületeit díszítik. Kötészeti alkotásaikkal mutatják be, mi mindent sajátítottak el a római kor virágkötészetéből és díszítőművészetéből.
Az elmúlt három évtized alatt napjaink Floralia rendezvényein generációk nőttek fel, kialakult a program törzsközönsége. Egyre nagyobb részük óbudai lakos. Műfajában az esemény iskolát teremtett: több római kori gyűjteménnyel rendelkező intézmény tekinti mintának.
Az egykor a Római Birodalom-szerte, így Aquincumban is megtartott római ünnep napjainkban is tovább él – életben tartja a modern kori aquincumi Floralia rendezvények sora, de korunk népszerű tavaszköszöntő majálisainak ősét is üdvözölhetjük benne. Mint annyi más, a római kulturális örökséget képező elem, ez is beépült és részévé vált közös európai-magyar kultúránknak.
(A szerző az aquincumi múzeum munkatársa)
További cikkek az Aquincumi Múzeumról:
