A következő szabályokat állítottam fel magamnak:
1. Gombáról nem írok ezen a felületen. Hiába gombázok úgy 23 éve megszállottan, alapszabály, hogy amikor nem biztos, hogy minden piacon ott ül a gombavizsgáló vagy nehezített körülmények között lehet hozzá eljutni, akkor nem ajánlgatok sem pusztai kucsmagombát, sem gévákat, hiába van most szezonjuk, hiába lehet őket simán összeszedni a városhatáron belül, hiába lábremegtetően finomak… na mindegy.
2. A sorozatban olyan növényeket eszem nyersen, főzök meg, teszek el, amik tényleg most burjánzanak minden elhanyagolt járdaszegélyen.
3. Ezek közül is csak azokat, amiket baromi nehezen lehet összekeverni valami más, esetleg mérgezővel. (A mérgező itt csak egy könnyed purgálást jelentene, de még ezt sem kockáztatom.)
A következő szabályokat állítom fel önöknek:
1. Tessék venni a fáradtságot és kimenni a prérire vagy az erdőbe!
A kutyafuttató nem jó. A 10-es út melletti bokrok sem. Ha már nincs senki a közelben, vagy ha van, annak jó távolról lehet integetni, a növénygyűjtésre az a megfelelő hely. (De jó lehet pl. a volt golfpályaterülete a Tesco felett Testvérhegyen, a Héthalom utcától északra eső dzsindzsa, a Gockler Károly út-Feketesalak út- Hármashatárhegyi út háromszögelése.)
2. Ha nem biztosak abban, hogy tényleg felismerik a növényt, amit készülnek megenni, akkor ne egyék meg! Legalább latin névig határozzák meg egy jó könyvből vagy egy vonatkozó Facebook-csoportból és csak utána merjék a fazékba tenni! (A Facebook-csoport azért jobb, mert úgyis mindenki azt használja, hiába mondja minden hozzáértő, hogy senki ne tegye, ha kedves az élete, másrészt olyan hangnemű kioktatásban lehet részük, hogy tényleg elmegy a kedvük a mindent összeevéstől. Is. Egy életre.)
Jöhet a pitypang! Ami nem a kutyatej.
A pitypang a gyermekláncfű másik neve. A sárga virágáról lehet a legkönnyebben felismerni, ami, ha elvirágzik, ősz és ritkás afrofrizurának néz ki, amit könnyű (akár Insta-kompatililis fotókon is – elfújni.)
A levele olyan, mint a pizzákon és drágább salátákban található rukkola – mivel nagyon közeli rokonok. A szárazföldi teknősök, tengerimalacok, törpenyulak, ilyesmik ijesztően bolondulnak érte. Nagyon zsenge állapotában finom, később viszont érdemes inkább (Insta-kompatibilis) koszorút fonni, vagy sokkal inkább sört főzni belőle.
A kutyatej egy zöldes gyomnövény, ha eltöröd, ragad, mint a vesztés és az utóbbi hetek legvidámabb perceit szerezte nekem, mert felfedeztem, hogy 1890 Ft forintért árulják egy kertészetben, cserépben. Az európai változata gyógynövényként hashajtó hatású. Magyarul: ne vedd meg, és pláne ne edd meg, mert kontrollálhatatlanul meghajt.
Hogy lesz belőle házisör?
Nyilván sokkal macerásabban, mint ahogy azt írja az internet, de nem lehetetlen!
Az első csapda, hogy kell hozzá a gyökere.
Márpedig éppen ez az a pont, ami miatt a kerttulajdonosok (10 éven felül felül) irtandó gyomnövényként tartják számon. Ha egy pitypangod van a gyepen/veteményesben, nemsokára csak azod lesz. A cuki kis elfújható magjai mindenhová eljutnak, és ha meggyökereznek, soha többé nem tudod kiirtani őket. A gyökér ugyanis telivér korában akkora, mint egy satnyább fehérrépa, de ha elvágod, esze ágában nincs meghalni, inkább új bokrot ereszt.
Így gyűjtsd be
Fogj egy ásót, nyomogasd körbe és szentségelés közben próbáld meg kifordítani a földből. Az első három bele fog szakadni, mielőtt ráérzel az ízére. 4-5 nagyobb példány elég lesz.
Keress fiatalabb bokrokat is: a leveleknek zsengébbnek kell lennie – kivéve, ha kifejezetten IBU-ra mész. Ha a kesernyésséget szereted, szedd bármikor.
A virágokra ebben az esetben nem lesz szükség: egyrészt gyorsan becsukódnak és elvirágoznak, aztán összeszöszölnek mindent, másrészt imádnak telemenni apró bogarakkal, amiket kimosni nem lehet, viszont napokra ellepik a konyhát. A pitypangsör készítése közben eleget fog puffogni a család, hogy egy uborkásüvegnyi gyanús, ragadós löttyöt kell napokig kerülgetni, ne nehezítsd tehát a helyzetet.
A gyökereket érdemes pár órára beáztatni, hogy leoldódjon róluk a föld. (Pucolni így is-úgy is mocskos meló lesz.) A leveleket úgy érdemes megmosni, mint a spenótot. Évekig szerencsétlenkedtem a salátacentrifugával, mikor jött egy Hódos Hajni-poszt https://obudaianziksz.hu/kijarasi-talalom/ és fényt hozott az életembe: pucold ki a mosogatót, ereszd tele vízzel és áztasd bele a zöldeket. Néha lazán keverd át a kezeddel és 8 perc múlva a sár szépen leülepedik az aljára, a levelek pedig tisztán lebegnek a tetején! Szárítani tök felesleges, mert úgyis főzni fogjuk őket.
A recept
A legautentikusabbnak tűnő recept szerint kétségbeesettebb eleink pitypanggyökérből, csalánból és fodros lóromból erjesztették a sört. (Azaz mindenből, amit találtak a mezőn és nem mérgezett.)
A többi forrás inkább csak a pitypang gyökerét és levelét használja, bár nyilván eltérnek. Ami fura, hogy mindegyik használ gyömbért és mind óvva int a finomított cukor használatától. Hát, ezen ne múljon…
A legtöbb használ hozzá citromot is, de ekkora mennyiségben bőven elég egy darab. A borkősav ugyanis megadja a savasságot. Vasárnap este viszont pont nem találtam a hűtőben citromot, a teraszon viszont burjánzik a citromfű, és különben is, ha már zöld, legyen az rendesen.
Apropó borkősav: bár borszakíró vagyok és van egy borász szakmunkás-vizsgám is, jó 10 perc guglizásba telt, míg kiderítettem, hogy a „cream of tartare” természetesen nem tartármártást, hanem borkősavat jelent. A tanulság: soha ne higgy a Google Translate-nek!
Szóval az Óbudai Karantén-Pitypangsör receptje:
3,7-4 liter víz (egy gallon, de méregesse a fene a 3,78-at, úgyis csöpög még bele a levelekről)
225 g pitypang-levél (ez kb. négy nagy maréknyi)
15 g pitypanggyökér, pucolva, nyersen (ez 4-5 gyökér)
15 g friss gyömbér
8-10 g (egy marék) citromfű (vagy egy citrom leve és héja)
450 g barna (minél kevésbé finomított) nádcukor
25 g borkősav
10 g élesztő
Az élesztő-kérdés ugye elég forró topic mostanában, mert szegény Budafoki Élesztőgyár is kénytelen volt önmérsékletre inteni azokat, akik fél kilójával vásárolták össze. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy hány kiló élesztő fog a kukában landolni egy-két év múlva, amikor már végképp nem férnek el tőle a mélyhűtőben… Szóval a legjobb persze sörélesztőt használni, de az nincs a sarki ABC-ben. Ha van kisüzemi sörös haverjuk, természetesen kunyizzanak tőle, egyébként tökéletes a sima is. Akár a szárított is. Sőt, ha valakinek elég – khm, hogy is mondjam – vagány a konyhája, akkor nyugodtan rábízhatja magát a vadélesztőkre, ahogy a kovász esetében szoktuk, de akkor számítson rá, hogy kell még plusz 2-3 nap, amíg beindul az erjedés.
Aki nagyon szeretné pimpelni a cuccot, az vághatja szép göndör csíkokra külön a citrom héját, ha mégis tesz bele és reszelgetheti a gyömbért is, csak éppen semmi értelme. Mivel a végén úgyis rendesen le kell szűrni, én simán durvára vágtam mindent. A pitypang gyökerének a pucolása úgyis olyan utálatos, hogy a végére minden csipkézéstől elmegy az ember kedve. Olyan ugyanis, mint egy nagyon-nagyon sokat megélt fehérrépa, tele göcsörttel. A héja hol egyben jön le, hol sehogyse és a végére úgyis úgy fog kinézni, hogy még a leghétpróbásabb menzákon is belepirulnának. Ja és napokra barnára fogja a körmödet. Több recept megsüti a gyökeret felhasználás előtt, nekem viszont nem volt ehhez türelmem. Ráadásul úgy mi lenne a hatóanyag-tartalmával?
Jöhet a pancsolás!
Ekkora mennyiséghez érdemes előkapni a mosófazekat, mert 10 literesnél kisebb edényben nem lehet kényelmesen kavargatni a levet. Feltettem főni a gyökérdarabokat, a gyömbért és a leveleket a 4 liter vízben, majd amikor már rendesen zubogott, beleöntöttem a cukrot is. Lehet később is feloldani benne, de nem árt a cukornak, ha karamellizálódik egy kicsit – maximum még sötétebb lesz a sör, ami előny is lehet. Úgy húsz perc főzés után (nem kell figyelni a gyöngyözésre, nyugodtan forrhat rendesen) beletettem a borkősavat és még 5 percig főztem.
Egy bögrényit félretettem hűlni az élesztőhöz, és mikor szobahőmérsékletűre hűlt, elkevertem benne az élesztőt. Nem fog úgy felfutni, mint a cukros tejben szokott a sütikhez, de láthatóan elkezd dolgozni már a börgében.
Közben előkészítettem az ibriket: tök mindegy, hogy milyen edény lesz, csak érdemes ebből is legalább 5 literest elővenni és ha fémből van, akkor mindenképpen rozsdamentes legyen! Az ún. „uborkásüveget” kifejezetten erre teremtették szerintem.
Alaposan ki kell forrázni, hogy az erjedés minél kevésbé menjen majd félre. (Ez egy ekkora edénynél nem veszélytelen feladat, úgyhogy aki véletlenül fröccsözne pitypangsör-főzés közben, az inkább a kezdetek kezdetén végezze el ezt a műveletet.)
Utána a levet (kicsit kihűtve) beleszűrtem az erjesztővájdlingba és áldottam az eszem, hogy csak durvára vágtam a hozzávalókat, mert így nem kell a sűrű szűrőt még konyharuhával is kibélelni. Azt ugyanis a szörpfőzések közben már megtanultam, hogy a szűrőtextil hasznos, ám de álnok egy dolog: mindenképpen félrecsöpög tőle a cukros lé mindenhová és így nem egy órát, hanem egy fél napot kell utána konyhát suvickolni.
Amikor szobahőmérsékletűre hűlt, alaposan elkevertem benne az élesztős levet is, lepucoltam, lefedtem egy konyharuhával (amitől így eléggé Arafat-kinézete lett), majd nagyon büszkén nekiálltam eltakarítani a maradék sarat a konyhából.
Milyen lett?
Meglepő. Nem nagyon bíztam benne, hogy tényleg iható lesz, de másnap délutánra már egy helyre kis murcira hasonlított az íze. Persze még a legtürelmetlenebb receptek szerint is három nap múlva lesz iható a kotyvalék, de egy hetet mindenképpen adok neki és minden nap felkevergetem. (Ezt a borászatban battonage-nak vagy seprőfelkeverésnek hívják, tehát nyilván így nevezem és a kisujjamat is eltartom közben.)
Keddre délutánra kezd férfiasodni az íze: erőteljesebben szénsavas és múlik belőle a cukor, bár még mindig nagyon édes az én ízlésemnek – azaz bőven erjednie kell még. Ha nem lenne érvényben kijárási korlátozás, nyilván azonnal rohannék Budafokra egy borász-haverhoz, hogy gyorsan mérjünk benne egy alkoholfokot, így viszont csak tippelgetni fogok https://agraragazat.hu/hir/szureti-labormeresek/a végére.
Két hét múlva bodzapezsgőt és kakukkfű-tinktúrát gyártunk a konyhában, készítsék a kosarakat az egészségügyi sétához!
