Keresés
rovatok
város | 2021 blog
Fotó:
Kiss András
Hegyek árnyékában
Közelítések az Óbudán található Magyar Nemzeti Levéltár gazdasági irataihoz
Előző cikkünkhöz kapcsolódóan fontos leszögezni: ahány kutató, annyi érdeklődési kör – tartja a mondás a levéltárak berkein belül. Sőt, ha valaki egyszer elkezdi a kutatást, újabb és újabb iratokat tud bevonni feltáró munkájába. Vegyünk egy példát az előzőekben már ismertetett Gazdasági Szervek Osztályán található pénzintézetek irataira, melybe beletartoznak a bankok, a bankok vállalatai és intézményei, a takarékpénztárak, váltóüzletek, jelzálogintézetek dokumentumai. A pénzintézetek – bár korábban is működtek már az országban – 1867-től játszottak igazán fontos szerepet a gazdasági élet szervezésében és a külföldi gazdasági kapcsolatok kiépítésében.

A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület például az első önálló magyar pénzintézet, 1839. december 30-án alakult. Ezt követte 1842-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. megalapítása, amely a váltó és jelzálog üzletág bevezetésével indult, de tevékenységi körét hamarosan kiterjesztette a betét üzletre, a hitelnyújtásra és a folyószámlákra. A Magyar Általános Hitelbank Rt. 1873-ban kapott megbízást a Pénzügyminisztérium bankári ügyleteinek bonyolítására, és ezzel hosszú időre a magyar állam bankjának feladatát is ellátta. A Pénzintézeti Központot először 1855-ben hozták létre. Fő feladata a külföldiek magyarországi és a magyarok külföldi érdekeltségeinek, tulajdonának kezelése volt. Az 1924. évi V. törvénycikkel alapították meg a Magyar Nemzeti Bankot, mely az államosítás után a szakosított szocialista bankrendszer központja lett. Talán nem meglepő, amiért kiemeltük a pénzintézetek szerepét, hiszen óriási feladatuk volt a kis- és nagyvállalatok működtetésében, különféle hiteleik kihelyezésével és a tőke biztosításával. Nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a nagyvállalatok, köztük a Goldberger Sámuel F. és Fiai Rt. és iparmágnásaik hogyan használták ki kapcsolati tőkéjüket a politikai és gazdasági elit irányában.

Az üzem a reformkorban egyre nagyobb tekintélyre tett szert, majd 1867-ben Ferenc József Goldberger Sámuel özvegyének, Goldberger Erzsébetnek és 16 gyermekének „budai” előnévvel nemességet adományozott. Folyamatos fejlesztéssel sikerült a társaságot belföldön és Európa-szerte ismert gyárrá tenni, amikor a család ötödik generációját képviselő dr. Buday-Goldberger Leó (1878–1945), a másodszülött fiú 1900-ban tisztviselőként belépett a társaságba. Buday-Goldberger Leó közel négy évtizedes munkásságának köszönhető, hogy a textilgyár hatalmas nagyipari vállalattá nőtte ki magát, miközben az 1887-ben alapított konkurens Magyar Pamutipar Rt.-vel is meg kellett „küzdenie”. Goldberger Leó már 1905-ben a Hazai Bank bevonásával részvénytársasággá alakította a céget, az állami támogatások elnyerésével és a külföldi hitelek felvételével folyamatos gyárrekonstrukciót hajtott végre. A Goldberger-gyár példájával célunk az volt, hogy ráirányítsuk a figyelmet a pénzintézeti, valamint azzal szorosan összefüggő hitelszövetkezeti és biztosító intézeti iratok fontosságára.

Nem mehetünk el szó nélkül az érdekképviseletek prominens szereplői mellett sem. A Habsburg Birodalom területén 1850-ben hozták létre a kereskedelmi és iparkamarák intézményét, amely kerületi kamarákon keresztül valósította meg az ország kereskedőinek és iparosainak általános és kötelező érdekképviseletét. A Budapesti Áru- és Értéktőzsde 1864-ben alakult meg, mint testületi és önkormányzati joggal bíró intézmény, melynek feladata mindennemű kereskedelmi javaknak, veretlen aranynak és ezüstnek, pénznek és váltónak, hazai részvényeknek és kötvényeknek, majd zálogleveleknek adás-vétele, valamint a zálogbiztosítási és szállítási üzletnek megkönnyítése volt. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége nagy befolyásra tett szert a gazdasági élettel kapcsolatos törvények és rendeletek megalkotásában. 1945 előtt keletkezett iratai azonban sajnos csaknem teljes egészükben elpusztultak. Az utolsó három év iratanyaga teljesebb, s éppen ezért forrásérték szempontjából jelentősebb. Ezek az iratok sok jellemző adatot szolgáltatnak a gyáripart ért háborús károkról, a szénbányák és üzemek háború utáni helyzetéről, az újjáépítésről, az állami kezelésbe vett szénbányák termelési eredményeiről. Az osztályon őrzött bányászati fondok a történelmi Magyarország, majd annak felbomlását követően a trianoni ország és a szocialista állam széles vertikumát lefedik, köztük a szén-, bauxit-, érc- és kőolajbányászat, de képviseltetve van benne a bányászat „melléktermékeit” feldolgozó tégla-, cement-, gipsz- és mészgyárak, a bányatelepeket kiszolgáló erőművek iratai is. S ha már említettük a téglaipari vállalatokat, az osztály állományában kutathatók a már fogalomnak számító óbudai téglagyárak iratai is. Ide tartoznak a Péterhegyi Téglaipari Rt., a Bohn Testvérek Téglagyár Rt., a Budai Téglagyár, az Újlaki Tégla- és Mészégető Rt. vagy a jogutód, szocialista kori Budai Tégla és Cserépipari Vállalat Újlaki Téglagyárának sajnos csak töredékben fennmaradt iratai. Ezek a téglagyárak az 1850-es évektől a Bécsi út feletti hegyek kiváló minőségű agyagjára települtek. Az időközben többször nevet váltott Bohn Testvérek Téglagyár Rt. 1975-ig működött, helyébe 1999 és 2000 között felépült az EuroCenter bevásárlóközpont, majd később a Farkastorki úti, hegyoldali lakótelep. Talán sokan nem is tudják, hogy a Bécsi út és a Vörösvári út találkozásának háromszögében létesült a téglaipari munkásság földszintes házakból álló barakkszerű munkáslakótelepe is.

A vas-, fém- és gépipari vállalatok iratai reprezentálják a 19. századi, de főleg a 20. századi Magyarország vas-, acél- és színesfémkohászatát, továbbá a nyerstermékek feldolgozóiparát. Kétség sem férhet hozzá, hogy az ipari forradalmat, a 19. század közepétől dübörgő gazdasági konjunktúrát „meglovagoló” gyárak iratai országos és nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltók. Az osztály legkorábbi irata (bejegyzése) 1585-ből származik, ami a Murányvölgyi Vashámoros Céh Articulusa (szabályzata), könyvecske formájában. Gömör megyében a bányákból kitermelt nyersvasat akkor még primitív módon, mozgó kis kemencékben, kézifúvó és kalapács segítségével dolgozták fel, a salaktól megtisztított vasból pedig fegyvereket és egyszerű eszközöket állítottak elő. A fejlődés óriási, ha csak az elmúlt századokat vagy csak az ipari forradalom időszakát vizsgáljuk. 1945 után biztos alapokon olyan, több tízezer embernek munkát adó szocialista mamutvállalatok jöttek létre, mint az ózdi Lenin Kohászati Üzemek, a dunaújvárosi Sztálin Vasmű (később Dunai Vasmű) és a sort még folytathatnánk. S ha folytathatjuk, miért hagynánk ki a hadiipari termelés „nagyágyúit”, mint a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.-t, a Weiss Manfréd konszern intézményeit (később Rákosi Mátyás Fémművek, majd Csepel Vas- és Fémművek elnevezéssel), a Ganz-gyárakat, a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárakat, vagy a Hofherr-Schrantz-Clayton Shuttleworth Magyar Gépgyári Műveket, mely utóbbi a Monarchia, később Magyarország legjelentősebb mezőgazdasági gépgyárai közé tartozott (1951-től Vörös Csillag Traktorgyár néven szerzett közel akkora hírnevet). Lampart Rt., Röck István Gépgyára Rt. (később Április 4. Gépipari Művek), Első Dunagőzhajózási Társaság, Ikarus, a számos fegyver-, kábel- és csavargyár öregbítették a magyar ipar hírnevét. A gyárak műszaki fejlesztéseik és szabadalmaik révén letették névjegyüket a magyar gazdaság képzeletbeli nagy asztalára. Díszes okmánytári irataik a kutatások megkerülhetetlen forrásai.

Röck István gépgyáros üzemanyag-adagoló kemencéjének szabadalma az Egyesült Államokban (1910)

Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár

A Ganz és Társa Villamossági Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt. villamossági gyára gyors ütemű fejlődésében például olyan kiváló felkészültségű mérnökök játszottak szerepet, mint Déri Miksa, Bláthy Ottó, Zipernowsky Károly. Kevesen tudják, hogy például a napjainkban igen népszerű Nikola Tesla 1880-ban a Ganz-gyárban dolgozott, mielőtt Nyugat-Európába, majd az Egyesült Államokba utazott. A Ganz-gyár így is számos országban szerzett koncessziókat villanytelepek, erőátviteli központok létesítésére, villamosvasutak üzembe helyezésére. 1896-tól a Bánki–Csonka-féle négyütemű benzinmotorok sorozatgyártása is beindult, később pedig Kandó Kálmán villamos-, illetve Jendrassik György dízelmotorja öregbítette tovább a gyár hírnevét. Óbudai kapcsolódásai miatt külön kiemelendő az Első Dunagőzhajózási Társaság Óbudai Hajógyára és annak szocialista kori óbudai gyáregysége, amely akkorra a Magyar Hajó- és Darugyár égisze alatt működött. Fontos hangsúlyozni, hogy a kutatások során a fenti vállalatok társadalmi beágyazódására, a tulajdonosok, iparmágnások munkásjóléti intézkedéseire, a gyárak helyi társadalmára, tagoltságára, kulturális és sportéletére is számos kapcsolódási pontot fedezhetünk fel. Ahogy utaltunk rá, az osztály őrzi ezen vállalatok államosítás utáni, a szocialista nagyipar és a nehéziparosítás fellegvárainak számító vállalatok, trösztök iratait is.

Kétség sem férhet hozzá, hogy az ipari forradalom által egyik leginkább érintett ágazat a villamosipar volt. Az osztály iratai között olyan, az ország villamosítása szempontjából úttörő vállalatokat találhatunk, mint a számos regionális céget trösztszerűen tömörítő Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára nevű vállalat és a Hungária Villamossági Rt. Az államosítás utáni korszakból az osztály az ország villamosenergia ellátása szempontjából kulcsfontosságú vállalatainak (pl. erőművek, továbbá a Paksi Atomerőmű) iratanyagát őrzi. A villamosipari vállalatok közül a legkiemelkedőbb az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. volt, amely nemcsak itthon, hanem kiterjedt nemzetközi kapcsolatai révén külföldön is elismert villamosipari cégnek számított. Tungsram márkanév alatt váltak híressé olyan termékei, mint a különböző világítótestek, rádiócsövek, fotocellák. Foglalkozott még telefon- és távírógépgyártással is, üzemeiben készült az első magyar automata telefonközpont. 1928-ban az Egyesült Izzóból vált ki, illetve annak telefonosztályából alakult meg a “Standard” Villamossági Rt. A közkeletű nevén csak „Izzó” ezt követően izzólámpák és rádiócsövek gyártására specializálódott, és a világ élvonalába került. Kutató-laboratóriumában kísérletezték ki a kriptonlámpa előállítását, és az 1930-as évek végén a televízió gyártására irányuló kísérletek is sikert hoztak. 1946-ban az általuk készített radar segítségével felfogták a Holdról visszavert mikrohullámú jeleket, és a világon elsőként észlelték a Nap rádiósugárzását. Az anyagban nyomon követhetjük Aschner Lipót életpályáját, és számos világhírű mérnök-fizikus, mint Pfeiffer Ignác, Bródy Imre, Szigeti György, Selényi Pál vagy Bay Zoltán munkásságát.

 

Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. generátor üzemének belseje (dátum nélkül)

Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár

A Gazdasági Szervek Osztálya páratlan forrásértékű anyagát gazdagítják a vasúti közlekedés, a folyami és tengerhajózási, a közúti személy- és áruszállítás, a hírközlés, valamint a légi forgalom cégeinek iratai. Legjelentősebbek közülük a Magyar Államvasutak és vállalatai, az 1895-ben létrehozott Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt., a Magyar Légiközlekedési Vállalat (MALÉV) vagy a VOLÁN Tröszt, melyek közül a leginkább kutatott fondot jelenleg a MÁV jelenti.

A fentieken túl számos ágazat büszkélkedhet úttörő technológiákat felvonultató, nemzetközi viszonylatban is nagyot alkotó, neves cégekkel, melyek napjainkban méltatlanul a homályban maradnak, és csak néhány kutató érdeklődésére tartanak számot. Bizonyára nem is sejtjük, hogy a vegyipari cégek repertoárjában olyan gumiipari (pl. Taurus), kőolajipari (Shell) és gyógyszeripari cégek (például Richter, Chinoin) szerepelnek, melyek jelenleg is működnek, márkanevük továbbhordozása sikerük fundamentumát jelentik. Nincs ez másként az élelmiszeripari vállalatok esetében sem. Olyan cégek iratait találjuk a levéltárban, melyek márkái az áruházak polcain „lesöpörhetetlenek”, ilyen például a Dreher vagy a Kőbányai sör, nem beszélve a Zwack József és Fiai Likőr- és Rumgyárról, melynek alapítója egyben a Habsburg család orvosa is volt. Az élelmiszeripari dokumentumok közt olyan ágazatok iratai találhatók meg, mint a malom-, cukor- és édesipar, a dohányipar, a szeszipar, vagy a hús- és konzervipar.

Páratlan kincseket rejtenek a nyomdaipari és kiadóvállalatok fondjai, melyek között megtalálhatjuk a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda iratait. Történetének érdekessége, hogy kezdeteit 1577-re, az ország első katolikus tipográfiájának alapítására vezeti vissza. A 18. században Magyarország egész könyvtermésének több mint a felét állította elő, a 19. században tíz nyelven dolgozott, latin, gót, cirill, görög és héber betűvel. A magyar irodalmi műveltség terjesztésében jelentős szerepet játszottak az olyan magánvállalatok, mint az 1868-ban alakult Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. és a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt., Jókai Mór műveinek kiadója és a Nagy Lexikon megalkotója.

A film- és szórakoztatóipari vállalatokat is több gyártó képviseli, ilyen többek között a Hunnia Filmgyár Rt., a Magyar Filmgyártó Vállalat (MAFILM), a MOKÉP, a belőle 1956-an kivált HUNGAROFILM, vagy a Pannónia Filmstúdió. Az osztály őrzi a Budapesten és vidéken működő, állandó és utazó cirkuszok, varieték üzemeltetésére 1954-ben létrehozott Országos Cirkusz Vállalat iratait, amely nevét 1957-ben Magyar Cirkusz és Varieté Vállalatra változtatta.

Szép számmal találhatók iratok a kereskedelmi és szövetkezeti vállalatokról, ez utóbbiak esetében az 1898-ban alakult Hangya Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezetet emelhetjük ki. A kereskedelmi vállalatok egyik legrégebbi irata 1779-ből származik a Natorp-Macher-Kappel cégtől, mely a 18. század végétől a 19. század közepéig Pest egyik legelőkelőbb kereskedő cége volt, üzleti kapcsolatai szinte egész Európára kiterjedtek. A jelentősebb kereskedelmi vállalatok a termékek igen széles spektrumát forgalmazták. Mindezen túl olyan szocialista kori cégek bővítik a palettát, mint a SKÁLA, az ÁFOR, a HUNGAROCOOP, a MÉH Tröszt, a Magyar Országos Gépjármű Külkereskedelmi Vállalat (MOGÜRT), a Centrum Állami Áruházak Vállalat vagy a frizsiderszocializmusban fogalommá vált Módi. De ki ne emlékezne a MERKÚR Személygépkocsi Értékesítő Vállalat telepén leadott gépkocsi igényére, az évekig tartó várakozásra vagy az értesítés örömére, még akkor is, ha az új tulajdonos nem éppen a kiszemelt autót kapta kézhez a befizetett kezdőrészlet után. Nos, az iratok tanulmányozása során a hazai gépjármű-értékesítés akkori helyzetéről is közel teljes körképet kaphatunk. Az 1940-es évek végén létrehozott állami külkereskedelmi vállalatok közül pedig még számos céget lehetne említeni, ezek a nevük többségében „impex” végződésűek (pl. AGRIMPEX, MEDIMPEX, stb.), mely cégek kiváló terepet jelentettek a magyar állambiztonság, a titkosszolgálat részére külföldi kapcsolataik, információs hálózatuk kiépítésében és működtetésében, nem utolsó sorban a terepül szolgáltak a külföldi titkosszolgálatok információszerzéséhez.

Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár Bérosztályának brigádnaplója (1966)

Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár

A cikkünkben bemutatott és terjedelem hiányában nem említett vállalatok kétségkívül a magyar ipar szellemi örökségét képezik és a kutatások legitim terepét jelentik. Az államosítás előtt működő vállalatok iratairól az elmúlt évtizedekben több repertórium – az iratokról legmagasabb szinten készült levéltári kiadvány – is készült. Fontos hangsúlyozni, hogy az osztály őrizetében találhatók az államosítás utáni, a szocializmus sikertörténetét író további vállalatok (pl. IKARUS, VIDEOTON Elektronikai Vállalat, Magyar Optikai Művek) iratai is, melynek kutatásához talán csak a rendezettség szintje és az adatvédelmi előírások szabhatnak határt. A fent említett repertóriumok, fondtörténetek sok más izgalmas olvasmánnyal együtt megtalálhatók a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon, a vállalatok jegyzékei pedig elérhetők az Elektronikus Levéltári Portálon keresztül és természetesen a vírushelyzet javulása miatt mára újra kinyitott óbudai kutatóteremben is.

A cikk első része itt olvasható.

 

Fényképek forrása:

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára