Apámnál a fő szabály, hogy elsőre nem vehetünk meg semmit. Akkor sem, ha olcsó. Mindig lehet olcsóbb. Egyszer apám elhamarkodottan vásárolt, később vette észre, hogy az egyik félreeső helyen a csalamádé jobb áron volt. Azóta végig kell járni a piacot, árusról árusra, három óra minimum. Ilyenkor diskurálunk, csevegünk, hogy van Rózsika, lába javul, Lacikám, sikerült eladni az autót, közben figyelünk az árakra, nem veszünk semmit. Szaszerolunk. Ez apám szava. Babika, megyek szaszerolni, mondja, ha nyáron megérkezünk a kempingbe. Anyám nem megy vele, már maga a szó is idegesíti.
Apám azt szereti, ha jól jár, hogy utána mondhassa, látod Babika milyen fineszes a te férjed, vagy tőlem kérdezhesse, ugye milyen fineszes apád van? A finesz szintén az ő szava, de ezt anyám is szereti, mert franciás, és anyám szeret mindent, ami francia.
Biztos, hogy kell belőle öt, kérdezem apámat. Ez most akciós, válaszolja, és már teszi is be a csomagot a kosárba. De mi csak hárman vagyunk, mondom, mire ő, hogy öt van akcióban, nagyon megéri, jó az ár-érték arány. Nézd meg, milyen jó kis gázmaszk, kiált fel, miközben összedörzsöli a tenyerét. Mindig ezt csinálja, amikor izgatott. Anyu nem lesz mérges? Direkt mondta, csak azt vegyük meg, ami a listán van. Nem tudta, hogy lesz gázmaszk. Évek óta gondolom, hogy kellene venni otthonra. Apu, tulajdonképpen miért kell nekünk gázmaszk? Bármi lehet, kislányom. A lényeg, hogy mi felkészülünk. De mi lehet? Például az, hogy egyszer jön egy gáztámadás. Képzeld el, milyen jól fog jönni. De ki támad meg? Ezt nem lehet előre tudni. De miért támad meg? Ne kérdezz már annyit. A lényeg, hogy mi felkészülünk minden eshetőségre. A gázmaszk fontos, minden normális családnak van. És eddig nem baj, hogy nem volt? Nem válaszol, úgy csinál, mintha a listát nézné, de szemüveg nélkül nem látja. Mindent megvettünk, kérdezi. Vécépapír kell még. De nem a barna. Jó lesz ez. De azt anyu nem szereti. Észre sem fogja venni. Nem vitatkozom apámmal, ő is tudja, hogy észre fogja venni, sőt, ez lesz az első, amit észre fog venni.
A garázsba már egy ideje nem tudunk beállni, mert tele van mindenféle hasznos tárggyal. Anyám szerint nem hasznosak, de nem szokott beleszólni. Apám három maszkot a szörfdeszka tetejére pakol, egyet magánál tart, egyet a kezembe nyom. Gyere, mondja, ijesszük meg anyádat! Nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet, de apám izgatott, nem akarom elrontani a kedvét.
A bejárati ajtó előtt állunk gázálarcban. Apám úgy néz ki, mint a Csillagok háborújában a fejvadász, akivel Han Solo találkozik Mos Eisley-ban. Biztos én is úgy nézek ki. Sietsz valahová? Eltaláltad és képzeld, épp a főnöködhöz igyekeztem, meg akartam mondani, hogy végre megvan a pénz. Késő, miért nem fizettél határidőre? Jabba vérdíjat tűzött ki rád. Minden fejvadász téged keres, én meg is találtalak. Igen, de hát mondom, hogy megvan a pénz. Ha ideadod, elfelejtem, hogy találkoztunk. Ekkora összeget nem hordok magammal. Apám a fülembe súgja, csöngess. Anyám nem nyit ajtót. Most apám csönget, hosszan, határozottan. Halk jövök, papucsklaffogás, kulcs a zárban kétszer kattan. Bú, apám mély hangja zeng a lépcsőházban, anyám felsikít, a mellkasához kap, gyorsan leveszem a maszkot.
Minek ez a hülyeség? Gáztámadásnál hálás leszel. Anyám nem reagál, a bevásárló szatyorból szedi elő a dolgokat. Direkt kértem, hogy ne ilyen barna vécépapírt vegyél. Jó lesz ez, Babika. Nem jó, mert vékony. Nem vagy te egy kicsit háklis, kérdezi, és tudom, anyám ezt a szót is utálja. Pár mondat, és jön a szokásos. Anyám nem tud főzni, rosszul fogja a partvist, nem szereti az MDF piacot. Apám hibáiról kevés szó esik.
