Keresés
rovatok

AZ ÖRDÖG ORGONÁJA

Mikor Weingartenben megépült az Alpokon túli legnagyobb bazilika, és ehhez méltó orgonát akart felépíttetni az apátság, a munkával Joseph Gablert bízták meg, aki korábbi hangszereivel már bizonyította, hogy a térség legjelentősebb orgonaépítője. Gabler nagy ambícióval állt neki új munkájának. Szülővárosában, Ochsenhausenben már felépített egy hatalmas hangszert az ottani apátsági templom számára, és híre ment, hogy a mester meghökkentő hangzások kifundálására képes. A valósághoz megtévesztésig hasonlító pacsirtahangot, kakukkszót utánoznak sípsorai, és még igazi csengettyűjátékokat is beépít hangszereibe. Gabler 1737-ben, pontosan 37 évesen írta alá a szerződést a weingarteni apátsággal, és azt ígérte, hogy a munka pár év alatt elkészül. De ambíciói egyre nagyobbak lettek, és végül többszöri szerződésmódosítás után csak 1750-ben, 13 évvel az első szerződés aláírása után készült el a monumentális hangszer.

Mi lehetett az oka ennek a hosszú késlekedésnek? Ha csak a templom hajójából rátekintünk a hangszerre, arra gyanakszunk, hogy ilyen monstrum felépítéséhez nemhogy 13, hanem 113 év sem lenne elég. A rokokó építészet jegyeit mutató orgonaház a magasban lévő karzaton elvarázsolt mesebeli kastélyként lebeg a szemlélő előtt, mintha a templom ablakai valójában e kastély ablakai lennének. Azt várjuk, hogy kitekintsen rajtuk hatalmas parókájával az úrnő, és betessékeljen bennünket a válogatott földi gyönyörök palotájába. A túlvilág képzete nagyon rafinált módon jelenik meg előttünk: mintha az evilági élvezetek maguk adnák a belépőjegyet a túlvilág még ismeretlen gyönyöreibe. A hangszer kiismerhetetlen, ágas-bogas szerkezete, csigavonalakkal és kagylódíszekkel ékes bonyolult formái elbűvölnek, valósággal elvarázsolnak bennünket, szédült érzékeinket megcsalják, lebegni kezdünk – és a hangszer még csak meg sem szólalt…

Gabler tisztában volt vele, hogy a hatalmas bazilika számára egészen különleges hangszert kell építenie. A legnagyobb nehézsége az volt, hogy a bazilika nyugati falának ablakait nem takarhatta el a hangszerrel, így kénytelen volt olyan bonyolult szerkezetet építenie, amely az ablakokat körbeveszi. Úgy gondolkodott, ahogy egy lakberendező tenné, ha például könyvespolcokkal kellene egy sokablakos szobát beépítenie. Másrészt Gabler kihasználta a legapróbb teret is, amely alkalmas volt számára. Így alkotta meg például az orgona tetején található madárkalitkára emlékeztető kis egységet, amelyet Kronwerknek, koronaműnek nevezett el. A gazdagon megépített szokásos sípsorok mellől nem hiányozhattak a meghökkentő hangeffektusokat megszólaltató eszközök sem: a francia nevű rossignol, azaz csalogány nevű sípsor, melyben a sípok egy vízzel teli edényben állnak, és így adják ki a madárfüttyre emlékeztető hangokat. Hasonlóan érdekes a folyamatosan kistercet megszólaltató kakukk-regiszter, vagy a szőlőfürtök alakjában megalkotott harangjáték, mely az apátság helységnevére, Weingartenre azaz „Borkertre” utal. A „La force”, vagyis az „Erő” nevű regiszter nem más, mint a pedál legalsó C hangját lenyomva megszólaló 49 basszus síp, mely a mennydörgés erejével hangzik fel.

Azonban Gabler energiáját a leghosszasabban az emberi hangot utánzó sípsor foglalta le. A vox humana hangszín – mely gyakran alkalmazott regiszter volt a német és a francia orgonákban egyaránt – névleg valóban az emberi hangot utánozza, de Gabler elégedetlen volt a korábbi mesterek eredményeivel, melyek nagyon ritkán tudják igazán jól utánozni az emberi hangot. Fáradságot nem ismerve kutatta a vox humana hangszín titkát, még a gégefő szerkezetét is alaposan tanulmányozta. A tizenhárom évnyi munka valódi gyümölcsét ebben a sípsorban látta. Azt beszélték, hogy amikor végre sor került a hangszer ünnepélyes felavatására, és megszólalt a vox humana, a szerzetesek ijedtükben kiszaladtak a bazilikából, mert azt gondolták, erre csak az Ördög lehet képes. Így született meg az Ördög orgonájának legendája, mely így szól:

„Gabler már évek óta dolgozott az emberi hang utánzásán, kipróbált mindenféle fa- és fémfajtát, de minden buzgalma ellenére sem érte el a kívánt eredményt. Egy éjjel az Ördög meglátogatta, és azt súgta neki, hogy segít, amennyiben a lelkét odaadja neki. Egy viharos éjszaka Gabler a kolostorból a völgy felé indult, és éjfélkor vadászruhában jelent meg neki az Ördög, aki azt mondta, hogy ha a vérével aláírja a szerződést, akkor olyan fémet ad a kezébe, melyet a sípsor ónjához öntve elnyeri a valaha hallott legtökéletesebb emberi hangot. Gabler vérét adta a szerződéshez, majd másnap az ördögi fémet beleöntötte az ónba, megmunkálta, és mire elkészült, csodálatosan felhangzott vox humana. De jaj! A sípsor a szent dallamok helyett világi vágyakról énekelt; a szerzetesek odahagyták cellájukat, és belemerültek a világi örömökbe. Az apát felháborodásában kérdőre vonta Gablert, és ő bevallotta sötét tettét. A szerzetesrend elöljárói arra jutottak, hogy az orgonaépítőt az ördögi sípokkal együtt máglyán kell elégetni, de mielőtt erre sor kerülne, a mesternek kötelessége, hogy mennyei hangú sípokat tegyen az ördögiek helyére. Az új sípsor megalkotása azonban a mesternek olyannyira tökéletesre sikerült, hogy az apát megkegyelmezett neki.”

A történetet a sípok vélt száma is alátámasztotta: úgy tartották, a hangszernek 66 hangszíne és 6666 sípja van, de a valóság megcáfolja a legendát, mert a hangszínek száma valójában 63, a sípoké pedig 6890. A jámbor történet csodás példamese a zene isteni és ördögi hatalmáról. Mert hiszen, „aki dudás akar lenni, Pokolra kell annak menni”. A Gabler-legendában, ami nem más, mint egy kései Faust-történet, az ördögi paktum ára a halál, és a mester is kis híján az életével fizet megszállottságáért. Mindezek dacára a legenda jól végződik, és a mesternek sikerül megvalósítania a mennyei tisztaságú emberi hangot. Lássuk, hogy valóban sikerült-e:

A Kiscelli Golgota-szoborcsoport

Kedd, első nap: Utunk a domb aljáról indul, meredeken megyünk felfelé. Meglátogatjuk Krisztust a kereszten és azokat, akik körülveszik őt. Menetelésünk közben szépen jelzett ösvényen haladunk. Megáll az ember és csak hallgat. Előbb felerősödik, majd elcsitul a belső zaj.

A szoborcsoportot először hátulról pillantjuk meg. Nyers a kő, kevés a színe. Három kereszt tűnik fel. A középső – Krisztusé – különböző, szögletesebb és kiemelkedik a kompozícióból. Sokkal hangsúlyosabb.  A két szélen a latrok a perifériára szorulnak.

Középre figyelünk: Krisztusra a kereszten és a mellette álló két alakra. Szemünk nyugszik a kőbe faragott ruha elnagyolt redőin. A háromszögben Krisztus mellett Szűz Mária és Szent János alakja. Krisztus és János kapcsolata érezhető ugyan, de gesztussal nem kifejezett. Szűz Mária viszont egész testével a kereszthalált halt fia felé fordul, tekintete szinte csüng rajta. Ebből a nézőpontból kiemelkedik a szoborcsoport nyers egyszerűsége, alakjaik összetartozása.

Szerda: Borús időben indulunk, összeszűkülő ösvényen. Kis kanyarban megjelenik egy tábla, a fény megcsillan a fém felületen. A civilizáció zaja, autó hangja zavarja csendünket. Válaszúthoz érkezünk: balra a hívogató természet, jobbra az öt szobor tartogat titkokat.

A szobrok felé, jobbra indulunk. A zöld levelek, lombok között szép lassan kirajzolódik Szűz Mária alakja.

Köpenye kékes, ruhája halványpiros. Kopottas, színe alig látható. Krisztus anyját a XVI. századtól ezekkel a színekkel ábrázolja a keresztény ikonográfia. A kék kapcsolódik leginkább Máriához. A magyar népi vallásosságban a világos búzakék kimondottan a Szent Szűz sajátja. A szimbolikus szín az égiekre, a hűségre és a tisztaságra utal. Magyarország szempontjából nagy jelentősége van a Mária kultusznak. A legenda szerint Szent István királyunk, mivel trónörökös nélkül maradt, országát a Boldogságos Szűzanyának ajánlotta 1038-ban. Azóta Mária Magyarország Nagyasszonya, Patrona Hungarie. Alakja nem egyszerűen Krisztus anyjaként jelenik meg ábrázolásokon, hanem ő a közvetítő Isten és ember között. Imáinkat ő tolmácsolja az égiek felé.

 „Senki sem léphet be a Mennybe, kivéve Márián keresztül, mely kapuként szolgál; senki sem találhat Krisztusra, kivéve Máriával és rajta keresztül; aki Krisztust keresi Mária nélkül, hiába keresi.” (Szent Bonaventura)

 Csütörtök: Utunk ma hosszú lépcsősoron vezet felfelé. Közben elhaladunk a Szent Vér Kápolna mellett, mely a 1810-es években, nyitott stáció helyén épülhetett.

A lépcső tetejére érve ma nem csak a szoborcsoport fogad. Többen tüsténkednek az alkotás körül. Hátul egy létra, Mária piros ruháját festi éppen valaki.

Pünkösdi készülődésbe csöppenünk. Tisztítás után felfrissítik a szobrokat. Beszédbe elegyedek az egyik festővel, Vass Melindával. Kiderül, párjával – Szendrői Ferenc Miklós díszítőfestővel – őket bízták meg a szoborcsoport felújításával. Nem most kerülnek először kapcsolatba a Golgota szoborcsoporttal. A korábbi munkálatokról az érdeklődő ebben a cikkben olvashat.

Minden évben kopik egy kicsit a szobrok felülete, a földből a víz, a fagy, vagy a felületen megtapadt hó beszivárognak az anyagba. A moha sem igaz barátja a kőnek, északi oldalán telepszik meg leginkább. Mindezek miatt a szobrok legalább pár évente felújításra szorulnak.

A porózus mészkő anyag megtisztítása után kezdődhetnek csak a festési munkálatok. Fontos a festék minősége: olyat használnak, mely kültéren jól működik, ellenáll a természet által állított kihívásoknak. A ruhák redőin a festék rétegelését árnyékolásra is használják. A redők belsejében többet visznek fel, így sötétebb árnyalatot kapnak. Ezzel is kiemelik a ruhák anyagának hullámzását, plasztikussá, életszerűvé varázsolják azokat. Egy érdekesség is kiderül a régebbi restaurálások kapcsán: előfordult a múltban, hogy valaki zománccal festett rá a szobrokra. Elképzelhetjük a meglepő, művi hatást. Melinda és Ferenc nagyon vigyáznak a természettel való harmóniára.

Péntek: A Kiscelli Múzeumtól, pontosabban a romtemplomtól kezdjük ma utunkat. A parkerdő felé indulunk, sétánk ideje alatt elhaladunk az eredetileg 1810-ben felállított, 14 barokk stílusú stáció mellett.  A kálváriáról és a stációk felújításáról bővebben a Köztérkép leírásában olvashatunk.

A stációk 14 jelenete után erősen él bennünk Krisztus szenvedéstörténete. Festményeinek színe és stílusa harmonikusan illeszkedik cikkünk témájához: az 1820-as években készült barokk szobrokhoz. Festőink: Melinda és Ferenc még ma is dolgoznak. Viszik fel a következő festékréteget, szépítik, patinázzák a szobrokat. Kellemesen süt a nap és finom szél fúj, ez kimondottan jó idő a felújításhoz, könnyen szárad a festék általa.

A szobrok haján erősödik a szín, kiemeli és keretbe foglalja az arcokat. Szűz Mária és Szent János ruhájának kékje és pirosa élénk újra. Erősíti a szimmetrikus hatást a háromszög kompozícióban.

Szombat: Rövid küldetésünk utolsó napján az erdő belseje felől érkezünk. Reggel és csend van, csak néhány futó szalad az ébredező fák között. Szent János köpenyének pirosa már messziről hívogat. Elkészültek a szobrok. Friss színekben, ünneplőben pompáznak.

Már az apró részletekre is jut idő: láthatóvá válnak Krisztus stigmái, vére folyik értünk.

A Golgota-szoborcsoport felújítása elkészült Pünkösdre. Várja a Szentlélek kiáramlását, a hívőket, az arra sétálókat. Óbuda dísze, szakrális hely ez. Az odafigyelőnek – legyen bár katolikus hívő, vagy nem – a szobrok közelében megáll az idő. Béke és csend honol.

Öt nap, öt irány, öt perspektíva. Belső út és zarándoklat.

A hatodik napon, bármikor legyen is az, biztosan visszatérünk ide. De addig is, míg eljön ez a nap, olvashatunk róla az Anzikszban.

Végezetül pedig, álljon itt pár kép a szobrok restaurálás előtti és utáni állapotáról:

 

 

Aquincumi Múzeum – májusi beindulás

(Bevezetésként az LGT / Karácsony János zenéje, az Aquincumi séta)

A kijárási korlátozások enyhítését követően, 2020. május 23-án szombattól a Régészeti Park részlegesen ismét megnyitja kapuit!

Floraliára várva

A romterület Aquincum polgárvárosának nagyjából a harmadát mutatja be, a városközpont legjellemzőbb középületeivel és több tucat magánházzal, amelyek Kr.u. 2-3 századi városszerkezetet idézik. Ha csak egy-két órát itt töltünk, akkor is átélhetjük a római kor városának hangulatát, térélményét. Természetesen ha majd a kiállítások is látogathatóak lesznek, akkor további élményekkel, tudásokkal gazdagodhatnak az idelátogatók. Addig is egy sétát ajánlunk, virtuális és valódi elemeket vegyítve.

Symphorus mithraeum – a szentély

Az Aquincumi Múzeum Régészeti Parkjának déli részén került sor a Symphorus mithraeum helyreállítására, 2017-2018-ban. A helyreállítás az eredeti épülettömeg rekonstrukciójával és a korabeli szerkezeti formák és anyagok lehetőség szerinti alkalmazásával életre hívott védőépület kialakításával valósult meg. A mithraeum építészeti tömbje jól illeszkedik a tőle északnyugatra álló ún. Festőház rekonstrukciójához. A római városkép így új elemmel gazdagodott. A két épület együttes látványa segíti a látogatókat abban, hogy a római város épületeinek arányai és méretei alapján térélményben legyen részük anélkül, hogy színpadias díszletek közt éreznék magukat.  Fontos szempont volt, hogy a helyreállítandó épület tükrözze a funkció szellemiségét, azaz a kultusz rejtettségét, titokzatosságát. A Mithras szentélyt a Régészeti Park déli bejáratától kelet felé indulva lehet megközelíteni kis sétaúton, elhaladva a Festőház előtt. A szentély bejárata kelet felől nyílik, így megkerülve az épületet, leküzdve a kis szintkülönbséget, juthatunk le a bejárat előtti kis térségre, amelyet északon az épülettömb kőből épült kerítése határol.

Maga a szentély még zárva van, és így a kiállítást nem lehet látogatni, de az alábbi  videóból képet nyerhetünk, hogyan illeszkedett a város életébe az épület fénykorában.

A 3. századi aquincumi polgárváros sűrűn lakott délnyugati városrészében járunk. Az egyik szűk utcácskában, boltok és lakóépületek között haladva egy kerítés állja utunkat. A kerítés magas, zárt fala mögött álló két épület egyikében alakították ki a Mithrast tisztelők kultuszhelyét, szentélyét. A közösségnek a keleti származású Symphorus is megbecsült tagja lehetett. Az egyszerű épület három helyiségből állt, ahova csak az arra hivatottak léphettek be. Az udvarból a kelet felé nyíló bejáraton juthatunk a szentély előcsarnokába. Innen nyílik a csak férfiakból álló hívők gyülekezőterme, ahol az áldozati és beavatási szertartásokra felkészülhettek.

És itt a virtuális bemutató, két részben:

Nyitvatartás: kedd-vasárnap, 65 év alattiak 9.00 és 15.00 között, 65 év felettiek 15.00 és 18.00 között látogathatják a Régészeti Parkot.