Sinkó László (1940–2015) a Nemzet Művésze, Kossuth- és Jászai-díjjal kitüntetett színművész-rendező. Beszélgetésünk első részében – amely az Óbudai Anziksz előző számában olvasható – elmesélte, családja hogyan került Óbudára, hogyan teltek a kisiskolás évek, kik voltak a meghatározó, legendás tanárai, és miként szövődtek az első szerelmek és barátságok gyermekkora Óbudáján. 2001-ben beszélgettünk budakalászi otthonában.

Benedek Miklós egy interjúban, talán hatvanéves korában mesélt arról, hogy annak ellenére, hogy tősgyökeres pesti, elköltözött. Amikor megkérdezték tőle, mégis, hova, azt felelte: Budára. Mi, óbudaiak persze tudjuk, hogy a harmadik kerületet választotta új otthonául. Mivel azonban a magánélet és a színészet között éles határt húzott, ezzel a ténnyel be kell érnünk. Olyan nagyformátumú és korszakos színészegyéniség pályaívét, mint amilyen Benedek Miklósé, lehetetlen egybefogni, ezért nem is próbálkozunk ezzel. A hely szelleme miatt az Óbudai Társaskörben vállalt fellépéseiről, ezzel összekapcsolhatóan a legendás Budapest Orfeum című előadásról lesz szó és a kései vallomásos interjúinak időszakáról, amely, akárhogyan nézzük, egy különösen megrendítő utolsó felvonás.

Götz Anna színésznővel, a Vidám Színpad vezetőjével óbudai gyökereiről, Nemzeti Színházas éveiről és Óbuda állandó színházáról, a Vidám Színpad helyzetéről, jelenéről beszélgettünk.

Schütz Ila gyermekkorát és fiatal felnőttkorát Óbudán töltötte. Egy Pacsirtamező utcai lakásba született, kisgyermekként egy Föld utcai ház udvarán játszott, kisdiákként a San Marco utcai gesztenyefák csábították, gimnazistaként a Korvin Ottó tér (a mai Szentlélek tér) macskaköveit koptatta. Dolgozott a Margit Kórházban és a III. kerületi tanácsban, játszott a gázgyári lakótelep művelődési házának színpadán.

A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum ez év őszén bővítette kulturális kínálatát, és beindította a Kulteátrum elnevezésű színházi előadás-sorozatot. Kiss Imre, igazgató, Borbély Sándor, színművész, művészeti vezető és a színházi estek két előadója, Csuja Imre és Makranczi Zalán színművészek mondták el gondolataikat a Kulteátrumról, az előadásokról és Óbudáról.

Szalai Kriszta és Cserna Antal két nagyszerű művész, akik nem csak színházat, társulatot és családot, hanem közösséget is építenek. Kriszta örökmozgó, lobogva égő, Antal inkább tépelődő, csendben parázsló, mégis visszavonhatatlanul összetartoznak.

Hogyan lett egy táncosból újcirkusz rendező, hogy lesz az artistából színművész, hogy hódítható meg a világ, és miért éppen Óbuda? Vági Bencével, a Recirquel Újcirkusz Társulat alapítójával, művészeti vezetőjével beszélgettünk a társulat születéséről, jelenéről és arról, merre fejlődnek tovább.

A Baltazár Színház a legkülönlegesebb társulat Magyarországon, mivel olyan emberek alkotják, akikről, ha ismeretlenül az utcán látjuk őket, nem gondolnánk, hogy színészek. A többségi társadalom egyszerűen értelmi fogyatékosoknak titulálja őket. Ebben a színházban épp az a lényeg, hogy elfelejtődik a fogyatékosság – vallja Elek Dóra, a Baltazár Színház alapítója. 2012 óta Óbudán van az otthonuk, a Zsófia utcában.

Vecsei H. Miklós, egyik legnépszerűbb ifjú színészünk a Kolosy téren nőtt fel. Színházi darabokat, adaptációkat, blogot, verseket ír, zenél, énekel, főszerepeket játszik a Víg- és a Pesti Színházban, előadóesteken vesz részt, mindemellett missziójának tekinti, hogy az általa kiadott Poket zsebkönyvek a szépirodalom olvasására inspirálják a fiatalokat.

Sok helyen csak úgy emlegetik: a vándorszínész. S valóban, Papp János életének fontos része a túrázás, a hosszú gyaloglások. Úti élményeiről számtalan önálló estjén mesélt már az Óbudai Társaskörben is, vándorlásairól útikönyvek is megjelentek. Színházat és költői versenyt csinált Aquincumban, szaval, játszik, jótékonykodik, szívében óbudai

Idestova második éve az Óbudai Társaskör programsorozatának egyik legsikeresebb műsora a Dalok a Kispipából című, Seress Rezső műveiből összeállított est. Az előadás szerkesztője és főszereplője Fesztbaum Béla Jászai-díjas színművész. A mindig teltházat vonzó program, amely a Társaskör felkérésére jött létre, és kizárólag itt látható, nem csak dalokról szól, hiszen közben megismerjük a leghíresebb magyar dalszerző rendkívüli életét is.

Vajon mi kapcsolhatja a világjáró és világhódító cigányprímást Óbudához? Ha személyesen nem is járt itt, nagyon is fontos esemény. Fény derült ugyanis az Óbudai Kisfaludy Színház történetének egyik „fehér foltjára”. Ez pedig nem más, mint az egykori óbudai társulat előadásában színre vitt zenés darab, melyet Rigó Jancsi életútja ihletett.

Fráter Zoltán az ELTE BTK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének docense, az Apokrif folyóirat felelős szerkesztője, az Óbudai Társaskör házi szerzője. Foglalkozik a XX. századi magyar irodalom történetével, ismeretterjesztéssel, irodalmi levelezésekkel, ír színpadi játékokat, és évtizedek óta segíti pályakezdő költők, írók indulását.

Az Óbudai Társaskör közönsége a művésznő két önálló estjét is láthatta: az egyszemélyes Sárkány leheletet (Weöres Sándor-est) és a '30-as években játszódó zenés színdarabot, a Kié vagy, mondd?-ot. Tizennyolc év után elhagyta a Radnóti Színházat, és az új évadot szabadúszóként kezdi, a kihívásoknak örömmel néz elébe.

A Térszínház fogalom egy óbudai lakos számára, az intézményt fennállásának 45 évéből 30 a kerülethez köti. Szerkesztőségünk egy késő novemberi napon Páskándi Géza A vigéc című előadásán járt a helyszínen (premier: 2002), és az igazgató-rendező Bucz Hunort kérdezte.

Őze Áront régi ismerősként köszönti az Óbudai Társaskör törzsközönsége. A színész, rendező tartott itt felolvasó esteket, illetve a Dohnányi Zenekarral több előadásban mutatták be, milyen izgalmas élményt jelent a szépirodalom és a komolyzene találkozása. Énekelt sanzonokat az óbudaiaknak, és itt indult közönséghódító útjára a Gyógyír északi szélre című előadás is. Idén az egyik legsikeresebb fiatal magyar drámaíró, Egressy Zoltán Halál Hotel című darabját rendezi az évszázados épület hangulatos kertjében. Az ősbemutató premierjére július 15-én kerül sor. A rendezővel és a szerzővel az előadás helyszínén beszélgettünk.