Emlékeket őrzünk a múltunkból, egész életutunkon végigkísérőket, melyek részint kedvesek, részint szívszorítóak. Tersánszky Józsi Jenőnek a szülőföld, Nagybánya világa és az első világháború tartozott ezek közé: képei, élményei feledhetetlenek. Az utóbbival nem volt egyedül, hiszen a XX. század elején eddig még nem látott pusztulás zúdult Európára és az emberek millióira. Ady Endrétől – Babits Mihályon át – Móricz Zsigmondig megrázó sorok születtek erről, s itt még csupán néhányukat említettem. Ady már a kezdettől megérezte a tragédiát: „Hogy zúg, zuhog, árad a nóta / Valamennyi vén fiú torkán… / Magyarok, öregek, nótásak, / Bakák, búsak: dacosan, hősön, / Puskaport még alig szagoltak, / De hősök már, mind hősön-holtak.” (Nótázó vén bakák)